Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. II. kötet (Budapest, 1895)

- 296 XX. t.-cz. 10. §-a értelmében panaszlottnak szabadságában állott f. évi január hó 5-én őzeket vásárolni, illetve azokat tartani, miután az idézett szakaszban kiszabott 14 napi kedvezményi határidő az őztehenekre, az idézett t.-cz. 9. §-ának b) pontja szerint csak január hó 19-én telik le, az őzek pedig panaszlottnál január 5-én foglaltattak le; miután továbbá fentiek szerint a panaszlottói az őzek jogtalanul foglaltattak le, az ezen őzek elárverezéséből befolyt összeg panaszlott részére visszatéritendőnek volt kimondandó, miért is utasittatik a czim, hogy a szükséges intézkedést arra nézve tegye meg, hogy az őzek elárverezéséből befolyt és a szegények pénztárába befizetett 4:6 frt 95 kr innét kiutalványoztassék és panaszlottnak visszafizettessék; végre panaszlott a feljelentő erdész iránti kártérítési keresetével birói útra utasítandó, mert az eljárási utasítás 4. §-a értelmében panaszlott ebbeli követelése beigazoltnak nem tekinthető, illetve kárának mennyisége megállapítható nem volt. Tilalmi időszakban az első 14 napon belül vadat árulni és venni szabad A m. kh\ belügyminiszter 1888. évi 1279. sz. határozata: A vármegye alispánjának másodfokú Ítélete, mely szerint a Nyitra város főkapitánya által hozott elsőfokú Ítélet helybenhagyásával L. F. házaló kereskedő foglyoknak tiltott időbeni vásárlása miatt az 1883 évi XX. t.-cz 15., illetve 31. §-a alapján 54 frt pénzbüntetésben, nemfizethetés esetében 6 napi elzárásban, továbbá a nála talált 18 drb fogoly elkobzásában marasztaltatott el, ez elmarasztalt által közbetett felebbezés folytán felülvizsgáltatván : megváltoztattatik s panaszlott az ellene emelt vád és következményei alól felmentetik. Mert vádlott azon cselekménye által, hogy folyó évi január 13-ika előtt foglyokat vásárolt, kihágást nem követett el, miután az 1883. évi XX. t.-cz. 10. §-a szerint tilalmi időszakban az első 14 napon belül vadat árulni és venni szabad, ennélfogva a nevezett a vád alól felmentendő volt, Annyi darab vad után szabható ki büntetés, a mennyi a vádlottnál megtaláltatott. A m. kir. belügyminiszter 1889. évi 3565. sz. határozata: A vármegye alispánjának másodfokú Ítélete, mely szerint az adonyi járás főszolgabirája által hozott elsőfokú ítélet nem felebbezett részének érintetlenül, felebbezett részének pedig helybenhagyásával, N. P. M. vasúti váltóőr és neje, Sz. M. tiltott időben tiltott eszközzel való vadelfogás által elkövetett kihágás miatt, az 1883. évi XX. t.-cz. 27. §-a alapján, egyenkint 100 frt és 11 drb fogoly után, darabonkint az idézett törvény 31. §-a értelmében 33 frt pénzbüntetésben, ezen pénzbüntetések nemfizethetése esetében 14 napi elzárásban marasztaltattak el, az elmarasztaltak által közbetett felebbezés folytán felülvizsgáltatván: nem felebbezett részének érintetlenül hagyása mellett, felebbezett részeiben azon változtatással hagyatik helyben, hogy másodrendű vádlott N. P. M.-né az idézett törvényczikk 27. §-ába ütköző kihágás vádja, — elsőrendű vádlott N. P. M. pedig a t.-cz. 31. §-a alapján kiszabott 33 frt pénzbüntetés alól felmentetik; N. P. M.-né szül. Sz. M. pedig az utóbb érintett törvényszakasz alapján csupán 1 drb fogolyért 3 frt pénzbüntetésben marasztaltatik el. Mert azon körülmény, hogy a lószőrhurkokat másodrendű vádlott N. P. M.-né rakta volna ki fogoly fogása végett, a vizsgálat adatai által beigazoltnak nem tekinthető; mert továbbá