Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. II. kötet (Budapest, 1895)

— 268 — tatván : felmentő és az iratokat a kir. pénzügyigazgatósággal közölni rendelő részében helybenhagyatik, egyéb részében akként változtattatik meg, hogy panaszos kártérítési követeléseivel, illetve magánjogi igényével, a polgári perutra utasittatik, mert a tárgyalási és az e helyről pótlólag beszerzett kir. birósági iratok tanúsága szerint, M. József azon területre nézve, mely biróilag kezelésére bizatott, ellenkező határozott utasítás hiányában, az 1881. évi LX. t.-cz. 245. §-ához képest meghatalmazottnak, tehát oly egyénnek tekintendő, ki a kezelés tekintetében a tulajdonost helyettesíti, s minthogy a kezelésére bizott erdő osztatlan állapotban volt, az ő és báró B. Józsefné B. Ida társtulajdonos kezelése alatt, azon cselekménye, hogy a közös erdőben, báró B. Józsefné beleegyezése nélkül rendezett vadászatot, az 1883. évi XX. t.-cz. 26. §-ában körülirt — a tulajdonos engedélye nélkül való vadászati kihágás alkotó elemeit ki nem meríti s így M. József ezen okokból felmentendő, társai pedig az alsóbb hatóság által felhozott indoknál fogva felmentendők, illetve a felmentő ítélet helybenhagyandó volt; s végül, minthogy a közös tulajdonos, a másik tulajdonostárs engedélye és beleegyezése nélkül vadászott a közös vadászterületen, a magát jogaiban sértettnek érzett tulajdonostárs részére a törvény rendes útját fenn kellett hagyni. Tilos vadászat szándékával vádolt egyén más bizonyíték hiányában nem büntethető. A m. kir. belügyminiszter 1890. évi 4547. sz. határozata: A vármegye alispánjának másodfokú Ítélete, mely szerint a csurgói járás főszolgahirája által hozott elsőfokú Ítélet helybenhagyásával, T. Sándor földmives, tiltott időben vadászás által elkövetett kihágás miatt az 1883. évi XX. t.-cz. 29. §-a alapján 30 frt pénzbüntetésben, nemfizethetés esetében 3 napi elzárásban és a felmerülhető tartási költségek megfizetésében marasztaltatott el, az elmarasztalt által közbetett felebbezés folytán felülvizsgáltatván : megváltoztattatik és panaszlott az ellene emelt vád és annak következményei alól felmentetik; mert a vadászati jegygyei és fegyverengedélylyel biró panaszlottról az, hogy saját vadászterületén bár tiltott időben, de törvény által tilalom alá helyezett vadakra vadászott volna, bizonyítva nem lett, mert feljelentésükben a csendőrök szó szerint csak azt állítják : ((valószínű, hogy vadászni volt szándéka», ezen szándékért pedig más bizonyíték hiányában annál kevésbé büntethető, mert feljelentők jegyzőkönyvi kihallgatásuk alkalmával beösmerik, hogy midőn panaszlott fegyverét megvizsgálták, meggyőződtek arról, hogy az általuk hallott lövést nem panaszlott tette, — végül, mert azon állítása sem lett megczáfolva, hogy azért járt fegyverével saját vadászterületén, hogy a csendőrök által hallott lövés tettesét kinyomozza. Ha valaki engedély nélkül idegen vadászterületen fegyverének kakasát felhúzva lövésre készen tartja oly szándékkal, hogy ha a vad felugrik, arra rálő, vadászati kihágást követ el. A m. kir. belügyminiszter 1892. évi 3028. sz. határozata: A vármegye alispánjának másodfokú Ítélete, mely szerint az Sz. város rendőrkapitánya által hozott elsőfokú ítélet megváltoztatásával G. Frigyes, G. Lajos. B. Ernő szobafestők és B. Vilmos asztalos, az ellenük idegen