Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. II. kötet (Budapest, 1895)

— 265 — nem lett; mert továbbá a póttárgyalás során az, hogy Somogyi Sándornak azon időben, midőn a panasz tárgyát képező cselekmény felmerült, a töröcskei határban vadászterülete volt, szintén igazoltatott s a megejtett helyszíni szemle alkalmával az is megállapittatott, miszerint a Kaposvárt és Szigetvárt összekötő útvonal, melynek keleti oldalán Freistádtler Antal, nyugati részén pedig Somogyi Sándor által Eikl Antallal közösségben birt vadászterülete fekszik, a Somogyi Sándor vadászterületére vezető legrövidebb utat képezi és igy vádlottak ebbeli állítása is valónak bizonyult. Kir. kincstári tulajdonát képező vadászterületen a kincstári erdészt megilleti a vadászás joga. A m. kir. belügyminiszter 1891. évi 2033. sz. határozata: A vármegye alispánjának másodfokú Ítélete, mely szerint a huszti járás főszolgabirája által hozott elsőfokú Ítélet helybenhagyásával, G. G. kir. kincstári főerdész, a haszonbérlő engedélye nélkül való vadászás által elkövetett kihágás miatt, az 1883. évi XX. t.-cz. 26. §-a alapján 20 (husz) frt pénzbüntetésben, igazolt vagyontalanság esetén 2 napi elzárásban, az eljárási és a felmerülhető tartási költségek megfizetésében marasztaltatott el, egyszersmind panaszos kártérítés és utánjárási költségek iránt emelt igényével a polgári perutra utaltatott és az M. J. ellen, az elmarasztalt által a vadászatnak jogosulatlan akadályozása miatt emelt panasza következtében folyamatba tett kihágási ügyben a további eljárás beszüntettetni rendeltetett, — az elmarasztalt által írásban beadott felebbezés folytán felülvizsgáltatván: a földmivelési és igazságügyminiszter urakkal egyetértőleg megváltoztattatik és G. G. a terhére rótt vadászati kihágás vádja és annak jogkövetkezményei alól, tényál]adék híján felmentetik. Mert a Máramaros vármegyei «öt korona város» birtokviszonyait az úgynevezett «Instrumentum Normativum» szabályozza, mely mint az öt korona város birtokviszonyainak rendezése végett lefolyt perben hozott Ítéletek végrehajtására vonatkozó, királyi jóváhagyással ellátott és mai nap is érvényben álló okmány, az öt korona várost és ezek lakosait kötelező szabályzatnak tekintendő. Ezen, az 1883. évi XX. t.-cz. által nem érintett és a Huszt mezőváros mint az öt korona város egyikének jogviszonyait is szabályozó és megállapító Instrumentum Normativum 16. §-a értelmében a vadászati jogot a város határabeli erdőkben a kir. kincstár és a városi polgárok együttesen és közösen, egyenlő joggal gyakorolják. A szóban forgó vadászterületen tehát a vadászati jog felerészben a kir. kincstárt a várossal egyenlő joggal illetvén, a földmivelési-, ipar és kereskedelmi miniszter ur ezt ugyanazon alapon teljes joggal adta bérbe panaszlott főerdésznek, mint Huszt város Mandicsnak és ennélfogva az előbbi ugyanazon joggal gyakorolta a vadászatot, mint ellenfele. A főerdészt marasztaló Ítélet meghozatalára indokul, az elsőfokú hatóság részéről vett azon tényleges állapot, mely szerint Huszt mezőváros a városi területen a vadászati jogot jogérvényesen, azaz a nélkül, hogy a bérszerződés jogorvoslattal megtámadtatott volna, 1883. évi XX. t.-cz. 4. §-a alapján panaszosnak adta bérbe és igy annak gyakorlására kizárólag a városi bérlő jogosult, elfogadható azért nem volt, mert a bérszerződés 1-ső pontja szerint nem a városi területre vonatkozó vadászati jog, hanem a város tulajdonát képező vadászati jog adatott bérbe Mandicsnak. Hogy az utóbbi alatt a városnak csak az Instrumentum Normativumon alapuló joga értendő, ki-