Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. II. kötet (Budapest, 1895)

— 168 — mennyiben más rendes foglalkozást és jövedelmi forrást kimutatni nem képesek s a mennyiben nem helybeli illetőségűek, esetleg a fennálló tolonczszabályok vehetők alkalmazásba. Tekintettel azonban arra, hogy X. vármegye alispánja a n—i járás főszolgabirája mint elsőfokú kihágási biróság által az 1888. évi 5235., 6742., 7529. számok alatt hozott s az elől nevezett egyéneket az 1879. évi XL. t.-cz. 45. §-ába ütköző kihágás miatt elmarasztaló határozatai felett formaszerü határozatokat még nem hozott s igy azok jelenleg is hatályban vannak, van szerencsém tisztelettel felkérni, hogy nevemben s velem egyetértőleg az alispánt utasítani méltóztassék, mikép a főszolgabíró fennebb érintett büntető határozatait formaszerü határozatokkal oldja fel, s ennek megtörténte után az iratokat a zugiskolákra nézve eljárni illetékes hatósághoz tegye át. Valakinek azon cselekménye hogy színész korában viselt nevét a polgári életben is használta, az 1879. évi XL. t.-cz. 45. §-a szerint minősülő czim használatának nem tekinthető s igy kihágást nem képez. A m. kir. belügyminiszter 1886. évi 3509. sz. határozata: A vármegye alispánjának másodfokú Ítélete, mely szerint a k—i járás szolgabirája által hozott elsőfokú ítélet megváltoztatásával R, M. M. színész, az 1879. évi XL. t.-cz. 45. §-ába ütköző kihágás miatt, ugyanezen törvényszakasz alapján 5 írt pénzbüntetésben, nemfizethetés esetén egy napi elzárásban és a felmerülhető tartási költségek megfizetésében marasztaltatott el, az elmarasztalt által közbetett felebbezés folytán felülvizsgáltatván, megváltoztattatik s panaszlott az ellene emelt vád és következményei alól felmentetik, mert azon cselekménye vádlottnak, hogy szinészkorában viselt nevét a polgári életben is használta, az 1879. évi XL. t.-cz. 45. §-a szerint minősülő czim használatának nem tekinthető. Név, lakhely és állás bemondásának megtagadása nem képez büntetendő cselekményt akkor, ha az illetőt kérdőre vont hatósági személy ebbeli minőségét nem igazolta. A m. kir. belügyminiszter 1886. évi 3153. sz. határozata: A város tanácsának másodfokú Ítélete, mely szerint a rendőrkapitány által hozott elsőfokú Ítélet helybenhagyásával Sz. I. szobafestő, azon kihágásért, hogy nyilvános helyen botrányt okozó részeg állapotban jelent meg, 10 frt pénzbüntetésben, esetleg 1 napi elzárásban, azért pedig, mert hatósági hivatalnok által történt felszólításra nevének, állásának és lakhelyének bemondását megtagadta, szintén 10 fii; pénzbüntetésben, nemfizethetés esetében még 1 napi elzárásban marasztaltatott el, az elmarasztalt által közbetett felebbezés folytán felülvizsgáltatván, megváltoztattatik s panaszlott Sz. Imre a terhére rótt mindkét rendű kihágás vádja és következményeinek terhe alól felmentetik. Felmentendő volt vádlott a kbt. 84. §-ába ütköző kihágás miatt emelt vád alól azért, mivel azon körlümény, hogy botrányt okozott, sem az, hogy részeg állapotban lett volna a kérdéses alkalommal, az eljárás folyamán be nem igazoltatott. A név, lakhely és állás bemondásának megtagadása miatt emelt vád alól pedig azért kellett felmenteni vádlottat, mert az őt kérdőre vonó rendőrfogalmazó ebbeli minőségét vádlott előtt mivel sem igazolván, vádlott a felelet megtagadása által büntetendő cselekményt el nem követett. 11*