Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. II. kötet (Budapest, 1895)

— 156 — szám a. kelt hivatalos értesítése szerint, V. Károly elmezavara hosszabb idő óta, a vádbeli cselekmény idejében pedig mindenesetre már fennállott ; tehát oly uj, a befejezett eljárásban nem használtathatott ténykörülmény hozatott fel, melynek tekintetbe vételével V. Károly ellen a btk. 76. §-ának megfelelő rendelkezése értelmében büntető Ítélet nem hozható. Jogérvényesen befejezett kihágási ügy újra felvétele, az alaptárgyalásnál részt nem vett tanukra való hivatkozás esetén elrendelhető. A m. kir. belügyminiszter 1889. évi 5090. sz. határozata: A vármegye alispánjának másodfokú határozata, mely szerint a csurgói járás főszolgabirája által hozott elsőfokú végzés helybenhagyásával B. István harmadfokú Ítélettel végérvényesen befejezett vadászati kihágási ügy újra felvétele iránti kérelmével elutasittatott, a folyamodó által közvetlenül ide benyújtott kérvény folytán, figyelemmel arra, hogy nevezett a másodfokú elutasító határozat kézbesítésekor felebbezési jogára az iratok tanúsága szerint figyelmeztetve nem lett, — felülvizsgáltatván, megváltoztattatik s B. István kérelmének hely adatván, az érintett kihágási ügy reá vonatkozó részének újra felvétele s a kérvénynek szabályszerű tárgyalás megtartása után az eredménynek megfelelő határozattal leendő elintézése rendeltetik el. Mert nevezett B. István az ügy újra felvétele iránti kérvényében két oly tanura hivatkozott alibijének beigazolása czéljából, a kik az alaptárgyaláson kihallgatva nem lettek, minélfogva tekintettel a befejezett eljárásban felmerült bizonyítékokra, az ügy újra felvételét el kellett rendelni. A mennyiben valamely kihágási ügy újra felvétele iránti kérelemnek az elsőfokú hatóság részéről hely adatik, a felsőbb hatóságok további feladatát nem az újra felvétel iránti kérelem elfogadása, hanem csak a felett való határozás képezi: vájjon a perujitási eljárásban uj bizonyiték felhozatott-e ? A m. kir. belügyminiszter 1888. évi 1901. sz. határozata: A vármegye alispánjának másodfokú Ítélete, mely szerint az 1—i járás főszolgabirája által hozott elsőfokú ítélet helybenhagyásával B. M. és társai az ellenök folytatott vadászati kihágási ügyben az 1887. évi 3031. kih. sz. alatt hozott harmadfokú Ítélet ellen beadott perújítás iránti keresetükkel, valamint az elrendelt végrehajtás foganatosításának felfüggesztése iránti kérelmükkel elutasittattak, az újra felvételt kérők által közbetett felebbezés folytán felülvizsgáltatván, tekintve, hogy a perujitási kérelemnek az eljárt főszolgabíró folyó évi január hó 2-i-án 198. kihágási szám alatt kelt végzésével már helyt adott, a felett a tárgyalást is megtartotta s igy többé nem a kérelem elfogadása vagy visszautasítása iránti határozatnak, hanem annak van helye, hogy kimondassék, miszerint a harmadfokú jogerős határozat — szemben az újra felvett eljárás folyamán beszerzett adatokkal — hatályában fentartatik-e vagy sem? Ennélfogva mindkét alsóbbfoku hatóság ítéletének tartalma oda módosittatik, hogy a B. M. és társai felfolyamodó ellen, az 1887. évi 3031. kih. szám alatt hozott harmadfokú határozat hatályban fentartatik. Mert az újra felvett eljárásban semmi uj tény vagy uj bizonyiték nem merült fel, melynek alapján nevezett B. M. és társai, szemben az alapeljárás folyamán beigazolt tényekkel, a vadászati kihágás vádja és következményeinek terhe alól, a jogerős harmadfokú határozat hatályon kivül helyezése mellett, felmenthetők lennének.