Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. II. kötet (Budapest, 1895)

— 126 — és jogkövetkezményei alól felmentetik, mert beigazoltatott ugyan, hogy panaszlott 1891. évi szeptember 27-én egy sirkövet tényleg vasárnap 10 óra után adott el, miután azonban időközben, vagyis 1892. évi márczius 5-én 14,837. sz. a. kiadott kereskedelemügyi miniszteri rendelet II. 4. e) pontja éltelmében a szóban forgó tárgy elárusitására az engedély déli 12 óráig kiterjesztetett és az 1878. évi V. t.-cz. 2. §-ának azon rendelkezése, hogy a cselekmény elkövetésétől az Ítélet hozásáig terjedő időközben egymástól különböző törvények, gyakorlat vagy szabályok léptek hatályba, ezek közül a legenyhébb intézkedés alkalmazandó, az 1879. évi XL. t.-cz. 12. §-a szerint a kihágásokra is alkalmazandó, ennélfogva panaszlottat az ellene emelt kihágás vádja és jogkövetkezményei alól felmenteni kellett. Kihágási ügyben hozott Ítélet indokainak elő nem sorolása ujabb Ítélethozatal elrendelését vonja maga után. A m. kir. belügyminiszter 1889. évi 190. sz. határozata: A város tanácsának másodfokú Ítélete, mely szerint a rendőrkapitány által hozott elsőfokú Ítélet helybenhagyásával özv. K. R.-né kéményseprő, a kéményseprésre vonatkozó szabályok áthágása miatt az 1879. évi XL. t.-cz. 141. §-a alapján 10 frt pénzbüntetésben, nemfizethetés esetében 1 napi elzárásban és a felmerülő tartási költségek megfizetésében marasztaltatott el; az elmarasztalt által közbetett felebbezés folytán felülvizsgálván, az elsőfokú Ítélettel együtt feloldatik és a tényállás kiderítése után uj elsőfokú ítélet hozatala rendeltetik el; mert ezen Ítélet indokai az eljárási szabályok 68. §-a rendelkezése ellenére felsorolva nincsenek, minélfogva ujabb és szabályszerű elsőfokú Ítélet hozandó. Kihágási ügyekben hozott Ítéletben oly rendelkezés, hogy valamely közszolgálatban alkalmazott állásától elmozdittatik, helyt nem foghat. A m. kir. belügyminiszter 1887. évi 395. sz. határozata: A vármegye alispánjának másodfokú ítélete, mely szerint a pesti alsó járás szolgabirája által hozott elsőfokú ítélet helybenhagyásával V. Fábián és V. Péter jogtalanul és tiltott időben elkövetett vadászat s a tetten érő vadőr veszélyes íenyegetése miatt az 1883. évi XX. t.-cz. 26., 27., 29. §§-ai alapján fejenként 20, 10 és 120 frt pénzbüntetésben, nemfizethetés esetén fejenként 2, 1 és 12 napi elzárásban, továbbá 1 frt 50 kr. eljárási és a felmerülhető tartási költségekben marasztaltattak el, egyúttal a fegyvereknek vádlottaktól való elvétele elrendeltetik, V. Péteré, a hegymesteri állástól való elmozdítás mellett Törköl község elöljáróságának visszaadatni, V. Fábiánné pedig elkoboztatni, végül az ítélet a jövedéki kihágás megtorlása végett a királyi adófelügyelőséggel közöltetni rendeltetik, az elmarasztaltak által közbevetett felebbezés folytán felülvizsgáltatván: akkép változtatik meg, hogy vádlottak ellen az id. 26. §. alkalmazása mellőztetik, minthogy az idézett 27. §. szerint a súlyosító körülmények hozzájárulásával elkövetett, minősített jogtalan vadászat (orvvadászat) van büntetve; vádlottak ennélfogva az id. 27. §. alapján fejenként 140 frt pénzbüntetésben, nemfizethetés esetén fejenként 14 napi elzárásban marasztaltatnak el; a V. Pétert a hegymesteri állástól elmozdító rész, mint nem az Ítéletek keretébe, hanem külön eljárás alá tartozó megsemmisíttetik; továbbá az elkobzott lőfegyver, figyelemmel