Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. II. kötet (Budapest, 1895)

- 124 hető tartási költségek megfizetésében marasztaltatott el, az elmarasztalt által közbetett felebbezés folytán felülvizsgáltatván, tekintve, hogy a panaszlott által elkövetett, elől érintett cselekmény az 1879. évi XL. t.-cz. 104. §., illetve az 1888. évi VII. t.-cz. 151. §-ának 1. pontja értelmében büntetendő kihágást képez, ezen szakasz szerint pedig az ott emiitett' cselekményre az állandó büntetési tételt képező 100 frt pénzbüntetésen félül elzárás is van megállapítva büntetés gyanánt s igy tekintve, hogy a jelen ügyben kiszabott büntetés az elkövetett kihágásra meghatározott büntetés legkisebb mértékén is alul áll: ez okból mindkét alsóbb fokú Ítélet feloldatik s szabályszerű uj tárgyalás és a kifejlendőkhöz képest, esetleg az 1878. évi XL. t.-cz. 21. és ezen törvény 12. §-a alapján az 1878. évi V. t.-cz. 92. §-ának alkalmazása mellett az enyhitő körülmények részletes felsorolásával, uj elsőfokú Ítélet hozatala rendeltetik el, Üzlettársak által elkövetett kihágásért a büntetés nem egyetemlegesen, hanem mindenik tettesre külön szabandó ki. A m. kir. belügyminiszter 1885. évi 1171. sz. határozata: A vármegye alispánjának II. fokú Ítélete, mely szerint M. város rendőrkapitánya által hozott elsőfokú ítéletnek megváltoztatásával, M. J. és R. J. mészáros-üzlettárstulajdonosok, egészségelleues hus árusítása miatt, az 1876. évi XIV. t.-cz. 13. és 7. §§. alapján egyetemlegesen fizetendő 50 frt pénzbüntetésben, nemfizethetés esetében a megfelelő elzárásban és a felmerülhető tartási költségek megfizetésében marasztaltattak el, s ezenkívül I. rendű vádlott hivatalos eljárásban levő hatósági közegnek megsértése miatt a K. B. T. 46. §-a alapján 30 írtban, esetleg 3 napi elzárásban marasztaltatott el, a nevezett által közbetett felebbezés folytán felülvizsgáltatván, megváltoztatik, s az elsőfokú ítélet, mely szerint vádlott az emiitett egészségügyi kihágás miatt, az idézett alapon külön 50—50 írtban, nemfizethetés esetében 10—10 napi elzárásban s I. rendű vádlott ezenkívül a K. T. K. 46. §-ába ütköző kihágás miatt a másodfokulag is érintetlenül hagyott büntetésben marasztaltattak el, helyes indokainál fogva fentartatik; annál is inkább, mert az egészségellenes hus lefoglalásakor mind a két üzlettárs jelen volt s a másodfokú ítélet azon indokolása, hogy mint üzlettársak ugyanazon kihágás miatt egy összbüntetéssel sujtandók, helytelen, mert büntető törvényeink egyetemleges büntetéseket nem ismernek. Iskolai igazgató-választmány, mint jogi személy, kihágási eljárás és ez uton való elmarasztalás alanya nem lehet. A m. kir. belügyminiszter 1891. évi 2324. sz. határozata: A vármegye alispánjának másodfokú Ítélete, mely szerint az r—i járás főszolgabirája által hozott elsőfokú ítélet módosításával, az N. vidéki iskola és ösztöndíjalapok képviseletében az igazgató-választmány, árnyékszék hatóságilag meghagyott eltávolításának nem eszközöltetése miatt az 1876. évi XIV. t.-cz. 7. §-a és a 154. §. b) pontja alapján 25 frt pénzbüntetésben marasztaltatott el, továbbá 50 frt ujabbi bírság terhe alatt a kérdésben lévő emésztő gödör betöltése elrendeltetett, az elmarasztalt fél által közbetett felebbezés folytán s hivatalból is felülvizsgáltatván: az ezen másodfokú Ítélet ellen beadott felebbezés az 1876. évi XIV. t.-cz. 5. §-ának első bekez-