Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. II. kötet (Budapest, 1895)

— 108 — működésében akadályozta, sőt utóbb még a főkapitányi intézkedéssel is ellentétbe helyezkedve, fellépése alkalmas volt arra, hogy a városi hatósággal szemben a feleket is engedetlenségre ösztönözze. Minthogy ezek szerint G. E. nem gonosz indulatból, hanem a panaszos által több izben megzavart hivatali működésének akadálytalan véghezvitele, úgyszintén a felek jelenlétében megsértett hivatali tekintélynek megvédelmezése czéljából ténykedett, a mely esetben a btkv 473. és 475. §-aiban körülirt hivatali hatalommal való visszaélés vétségének tényelemei fenn nem foroghatnak. Jóllehet a panaszlott ama ténykedésében olyan mértéktelen heveskedésre ragadtatta el magát, a melyért magatartása mindenesetre helytelenítendő, de az adott körülmények között sem ezen cselekménye, sem pedig az ezzel kapcsolatban használt szóbeli sértései miatt bünvád alá nem vonható, ugyanazért e részben, az ügyészi indítványtól eltérően, a további bűnvádi eljárást megszüntetni kellett. A főkapitány irodájában történt kölcsönös szóbeli sértegetések pedig egyiküknek becsületét sem érintvén, azok a btkv 261. §-ában meghatározott meggyalázó kifejezés fogalma alá nem vonhatók. De miután a vizsgálat folyamán kifejtettek arra mutatnak, hogy G. E. mint közhivatalnok a felekkel, illetőleg azok képviselőjével való hivatalos érintkezésnél a szolgálati szabályok követelményeit kellő figyelemre nem méltatta s igy terhére fegyelmi vétség esete látszik fenforogni, ennek elbirálása végett az iratoknak az illetékes fegyelmi hatósághoz leendő áttétele elrendelendő volt. A budapesti kir. Ítélőtábla: a kir. törvényszék Ítéletét indokolásánál fogva helybenhagyta. A magy. kir. Curia: Tekintve, hogy a dr P. D. feljelentésében és a kir. ügyész vádinditványában hivatolt 2265/880. sz. igazságügyminiszteri szabályrendelet csak a kir. járásbíróságok hatáskörébe utalt vétségek és kihágások eseteiben irányadó s hogy eme rendelet 76. §-nak idézése is téves; tekintve továbbá, hogy a közigazgatási hatóságok hatáskörébe utalt kihágások eseteiben a belügyminisztérium 3854/880. sz. körrendelete irányadó és ennek 57. §-a szerint a vádlott bármely indokból személyes megjelenésre idézhető; tekintve végre, hogy ily esetben az idézett eljárási szabályok 29. §. értelmében a személyesen megjelent vádlott tartozik a hozzá intézett kérdésekre válaszolni és ezt képviselője sem közbeszólásaival, sem a vádlottnak eltávolításával megakadályozni jogosítva nincsen, mig ellenben a feleket személyesen kihallgatni akaró birói közeg emiitett törvényes jogát érvényesítheti; mindezeknél fogva G. E. a fenforgó esetben az ügyvédi képviselet jogkörét lényegileg meg nem sértette s a hivatali hatalommal való visszaélés és becsületsértés vétségeit el nem követte, annál kevésbé, mert az idézett belügyminiszteri rendelet 63. § értelmében ő tartozott gondoskodni a rend és a hatóság iránt tartozó tisztelet fentartásáról és e tekintetben ama szabályok 72. § szerint diszkreczionális hatalma volt; ha pedig eme hatalmi körén, a felek és képviselőik iránt a szolgálati szabályok szerint tartozó higgadtság és tisztesség korlátainak mellőzésével tul ment: ezért csak fegyelmi uton vonható és vonandó felelősségre. Kihágásoknál minden felmerülő kérdéses körülmény az eljárás során hivatalból teendő vizsgálat és felderités tárgyává. A m. kir. belügyminiszter 1892. évi 1142. sz. határozata: A vármegye alispánjának másodfokú ítélete, mely szerint a vaáli járás főszolgabirája által hozott elsőfokú ítélet módosításával A. M. hegymester, tiltott időben vadászás miatt az 1883. évi XX. t.-cz. 29. §-a alapján 50 frt