Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. I. kötet (Budapest, 1895)
— 15 — dorlási esetben teljes viszonossággal vétetvén foganatba, az összes belföldi törvényhatóságok már a hosszas gyakorlat utján megfelelöleg értesültek. Ennélfogva arról értesítem, hogy miután B. József, kinek első izben téves alapon benyújtott elbocsátási kérvénye az osztrák állampolgárság el nem vesztéről történt értesülése után visszavontnak tekintendő, a magyar állampolgárságot honosítás által meg nem szerezte, a 48. §. rendelkezései pedig reá mint eredetileg is osztrák állampolgárra nézve, a fentebbiekhez képest és a törvény 47. §. értelmében nem alkalmazhatók, nevezett bécsi lakos és családja, kivéve nagykorú fiát, kire nézve honossági és illetőségi tárgyalásra eddig szükség nem volt, a magyar állam kötelékéből való elbocsátásra nem szorul. Osztrák állampolgárnak el nem ismert és más állampolgársággal nem biró egyén, az 1879: L. t.-cz. 48. §-a alapján feltétlenül kijelenthető magyar állampolgárnak. A m. kir. belügyminiszter 1887. évi 3113. sz. határozata: Néhai P. Sándor Lajta-Bruck községi származású nyugalmazott m. kir. adóhivatali tiszt, már az 50-es évek eleje óta mint állami tisztviselő egészen 1882. évben bekövetkezett haláláig és 5 éven át nyugdíjas állapotban is folyton Magyarországban tartózkodott és megadóztatva is volt, másrészt pedig előbbi állampolgárságát fenn nem tartotta, ennélfogva az ellen, hogy nevezett P. Sándor halálakor és azóta a hátrahagyott özvegy, született B. Anna, pozsonyi lakos és kiskorú gyermekei az 1879. évi L. t.-cz. 48. §-a értelmében magyar állampolgároknak tekintessenek, annál kevésbé van észrevételem, miután az érdekelt cs. kir. helytartóság a családfő eredeti illetőségét meg nem állapithatónak jelezte. A magyar állampolgárságot igazoló bizonyítványok kiállítására csakis a belügyminiszter illetékes. A m. kir. belügyminiszter 1887. évi 24,565. sz. határozata: A vármegye alispánjának M. J. folyamodványa felterjesztése tárgyában kelt jelentésére értesítem, hogy a magyar állampolgárság megállapítását bármely fenforgó kétség és az 1879. L. t.-cz. 48. §-a alkalmazásának esetében is, melynél egyébiránt a megelőző 47. §. rendelkezése szem előtt tartandó, csakis a belügyminiszter jogosult eszközölni. Egyúttal megjegyzem, hogy az 1878. évi 45,516. sz. belügy, körrendelet szerint is a vármegyei városi hatóságok és a községi elöljáróságok a magyar állampolgárságot igazoló bizonyítványok kiállítására nem illetékesek. Azon katonai személynek, ki bár huzamosabb ideig lakott Magyarországon, de magyar állampolgári jogot nem szerzett, Magyarországban született gyermekei sem tekinthetők magyar állampolgároknak. A m. kir. belügyminiszternek ő felsége személye körüli miniszterhez intézett 1869. évi 20,723. sz. a. kelt átirata: Báró P. K. cs. kir. százados honossága tárgyában folyó évi július hó 27-én és október hó 5-én 5653. sz. a. kelt becses átirataira hivatkozólag van szerencsém tiszteletteljesen értesíteni, hogy miután idegeneknek az or-