Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. I. kötet (Budapest, 1895)

— 172 — kath. egyén és mint a hévizi rom. kath. egyház kegyura Héviz községe által az ottani plébános javadalmazására fizetett járandósághoz hozzájárulni nem tartozik, ebből folyólag az eddig tőle e czimen beszedett összegek visszatérítésére alperes község köteleztessék. A biróság felperest keresetével a következő indokok alapján elutasította: Előrebocsátva azt, miszerint a püspöknek, mint egyházi megye főnökének saját tanúsítványai közokirat jellegével birván, a váczi püspök E) alatti bizonyítványával bizonyítottnak tekintendő, hogy a felperes a hévizi róm. kath. egyház kegyura; a mi a kereset első részét illeti, miután alperes község kötelezettsége a felperes által sem kifogásolt s keletkezése idején fennállott törvényes hatóság közbenjöttével létrejött 2. és. 3. szám alatt canonica visitation alapszik, ez pedig egyrészről az egyház, illetve javadalmas, másrészről a község, mint politikai testület között létrejött magánjogi szerződést képez, következésképen a községnek ezen magánjogi szerződésen alapuló kötelezettsége nem egyházi adónak, hanem a község oly terhének tekintendő, a melyhez nem egyedül a róm. kath. hivek, hanem mindazok hozzájárulni tartoznak, a kik a község terűéiben résztvenni kötelesek, még pedig annál is inkább, mert e mellett szól a községi számadásokkal igazolt, ama negyven évet meghaladó gyakorlat is, hogy a 2. és 3. szám alatti alapján fizetett összegek a község rendes kiadásai között szerepelnek, következésképen, hogy azok fedezéséhez az összes községi adózók hozzájárultak. Miután továbbá, ha elfogadható lenne is felperes azon, az egyházi jogon nem alapuló állítása, miszerint az egyházi jog értelmében az egyháziak részére adófizetésre nem kötelezhető, tekintettel arra, hogy az egyházi törvényen alapuló kegyúri jog egyedül csak az egyház, illetve az egyházi javadalmas és a kegyúr közötti jogviszonyt szabátyozza, de az a község és a község egyes adózói közötti jogviszonyra semmi kihatással sem lehet, még pedig annál kevésbbé, mivel jelen esetben nem egyházi adóról, hanem a község által elvállalt kötelezettségről van szó: felperesnek azon állítása, hogy ő mint nem róm. kath. egyén és mint kegyúr a község emiitett terheihez hozzájárulni nem tartozik, semmi törvényes alappal nem bir. Azon kérdés, hogy a községi költségelőirányzatban felvett kiadások fedezésére szolgáló községi adó, mely egyenes adók után vettessék ki, a községek autonomikus jogánál fogva saját hatáskörűkhez, illetve felsőbb hatóságuk jogköréhez, de semmi esetre sem bírói peres eljárás útjára tartozik. A kir. tábla az első biróság Ítéletét helybenhag3Tta, A kir. Curia annak határozott kijelentésével, hogy a község, mint politikai testület, a községi költségek fedezésére minő alakban és minő irányban vethet ki pótadókat ? birói eldöntés tárgyát nem képezheti — az alsó bíróságok határozatát helybenhagyta. A canonica visitation alapuló egyházkövetelések érvényesítése a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik. A kir. kúria 1889. évi 2180. sz. határozata: K. M. tanitó tanitó-kántori fizetése megállapításáért polgári keresetet indított, melyben az 1848. évben tartott «visitatio canonica» alapján kelt szerződés érvényességének kimondását s annak betöltését kérte. Az alsó bíróságok helyt adtak felperes tanitó keresetének, a kir. Curia azonban fenti számú határozatával az alsóbb bíróságok határozatait megváltoztatta és kimondta, hogy a canonica visitation alapuló egyházi követelések érvényesítése, az illetékes közigazgatási hatóságok utján eszközölhető.