Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. I. kötet (Budapest, 1895)

— 162 ­tozónak jelentette ki. A m. kir. minisztertanács következőleg határozott: Ezen ügy a kir. biróság hatásköréhez tartozik. Mert fennálló gyakorlat sze­rint a párbér-szolgáltatás iránti követelés rendszerint első sorban közigazga­tási uton érvényesítendő ugyan és csak a közigazgatási határozat jogerőre emelkedése után viheti az abban meg nem nyugvó fél üg}'ét a birói útra: mégis a jelen esetben az által, hogy K. A. lelkész a párbér-követelést egy harmadik személynek engedményezte és ezen engedmény alapján a kereset egy harmadik személy által indittatott meg, a magánjogi vonatkozás telje­sen előtérbe lépett és a párbérnek az előzetes közigazgatási eljárás alapját képező azon közjogi jellege, hogy a párbér egyházi czélra szolgáló járandó­ságot képez, az engedményezés közbenjötténél fogva többé fenn nem forog, mihez képest megszűnt annak oka, hogy az ügygyei első sorban a közigaz­gatási hatóság foglalkozzék és igy a kir. biróság tárgyi illetékessége volt megállapítandó. Nem nyilvános jellegű iskolában alkalmazott tanitókra nézve nem áll azon sza­bály, hogy járandóságaik iránt támasztott igényeiket első sorban közigazgatási uton érvényesithetik. A m. kir. minisztertanács 1887. évi jun. 28-án hozott határozata : A kir. minisztérium J. J. boglyas-allyai lakosnak az észak-magyarországi egyesitett kőszénbánya-részvénytársulat ellen tanítói fizetés kiszolgáltatása iránt indított ügyében a füleki kir. járásbíróság és a füleki járás szolga­birája közt felmerült hatásköri összeütközési esetben következőleg határo­zott : Ezen ügy elintézése a kir. biróság hatáskörébe tartozik: mert az észak­magyarországi egyesitett kőszéiibánya-részvénytársulatnak boglyas-allyai tele­pén létező iskola nem nyilvános jellegű és J. J. községi néptanítónak ott elfoglalt segédtanítói állása nem helyezhető egy vonalba a nyilvános hit­felekezeti és községi néptanítói állással, hanem J. J. és a részvénytársulat közt tisztán magánjogi szerződés természetével bíró jogviszony létezett, és mert ezen magánjogi viszony alapján J. J. részéről a társulat ellen tanítói fizetés kiszolgáltatása iránt támasztott igény elbírálására az igénynek tisz­tán magánjogi jellegénél fogva kizárólag a biróság van hivatva és nem alkalmazható a jelen esetben a kir. Curiának állandó gyakorlata értelmében és a kir. minisztertanácsnak az 1869. évi IV. t.-cz. 25. §. alapján hozott ha­tározatai szerint fennálló azon szabály, hogy a nyilvános hitfelekezeti és községi tanitók járandóságai iránt támasztott igények első sorban közigaz­gatási útra tartoznak és a törvény rendes útjára ügyét a közigazgatási ható­ságok határozatával meg nem elégedő fél csak a közigazgatási ut teljes kimerítése után viheti. Az 1884. évi XIII. t.-cz. 87. §-ban emiitett tanoncziskolákban a tanonczoktól szed­hető tandij kérdésében elsőfokban a község, illetőleg annak iskolaszéke, másodfokban a közigazgatási bizottság, harmadfokban a vallás- és közoktatásügyi miniszter határoz. A m. kir. minisztertanács 1893. évi decz. 31-én hozott határozata: A vallás- és közoktatásügyi miniszter ur fölfejtette annak szükségét, hogy miután egyes íölmerült konkrét esetekben a különböző hatóságok részé­ről, különböző értelemben döntetett el az a kérdés: vájjon az 1884. évi XIII. t.-cz. 87. §-ában emiitett tanoncziskolákban a tanonczoktól szedhető-e

Next

/
Oldalképek
Tartalom