Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. I. kötet (Budapest, 1895)

— 149 560. §-ának a) pontja daczára megóva nem lettek és hogy a hagyaték átlaga hivatalból kinyomozva nem lett, az iratokat illetékes eljárás végett az árvaszékhez visszaküldötte, az árvaszék azonban 1894. évi márezius hó 27-én 4396. sz. a. hozott végzésével az eljárásra magát ismét illetéktelennek jelentette ki, mert az örökhagyónak állítólag gyenge elméjű özvegye, mint örökös nincsen érdekelve s ennélfogva érdekei megóvása iránt intézkedésnek szüksége fenn nem forog. Az előadott tényállás alapján a jelen ügyben a további eljárást a bíróság hatáskörébe kellett utalni. Mert a hagyatéki ügyben örökösi minőségben érdekelt Sch. J. nagykorúságát elérte, mert az özvegyi jog nem öröklési jogczim s igy az örökhagyónak állítólag gyenge elméjű özvegye, a ki különben gondnokság alá helyezve nincsen, a hagyatéki ügyben nem örökösi minőségben van érdekelve; mert ezek szerint az 1877. évi XX. t.-cz. 234. §-ának esete fenn nem forog és mert a nagykorúvá vált örökös a p—i kir. járásbírósághoz beadott fent idézett folyamodványában a hagyatéki eljárás folytatását kérelmezvén, az 1869. évi L1V. t.-cz. 560. §. c) pontja alapján bírói eljárásnak van helye. Olyan esetekben, a midőn a hagyatéki ingatlanok az örökösödési eljárás tartama alatt eladattak, a további intézkedés nem az árvaszék, hanem a kir. biróságok hatáskörébe tartozik. A m. kir. minisztertanács 1888. évi május 9-én hozott határozata: Az igazságügyminiszter előterjesztésére néhai N. János szentmihályi volt lakos hagyatéki ügyében Fejérvármegye árvaszéke és a székesfejérvári járásbíróság közt felmerült hatásköri összeütközési esetet vizsgálat alá vévén, következőképen határozott: ezen hagyatéki ügyben a további intézkedés bírói útra tartozik. Okok: Az 1877. évi XX. t.-cz. 254. §-ának második bekezdése a gyámhatóság és a hagyatéki bíróság hatósági körének megállapításánál elválasztó vonalul azon körülményt jelöli meg, hogy tartozik-e a hagyatékhoz ingatlan vagy telekkönyvileg bejegyzett jog avagy pedig nem. E részben a törvény nem állapit meg különbséget arra nézve, hogy az örökösödési eljárás folyamán az ingatlan vagy telekkönyvileg bejegyzett jog eladatik és igy vételárban, — vagy el nem adatik, és igy természetben képezi az átadás tárgyát. Minthogy pedig a hagyatékot azon vagyon képezi, a mely az öröklés megnyíltakor az örökhagyó halálakor létezett és mint ilyen leltárikig megállapíttatik ; mindazon esetekben, melyekben az öröklés megnyíltakor a hagyatékhoz ingatlan vagyon vagy telekkönyvileg bejegyzett jog tartozott, habár az örökségnek tárgya az örökösödési eljárás folyama alatt eladatott is, a további eljárás, illetőleg a hagyaték átadása a kir. bíróság hatásköréhez tartozik. Ha az örökség tárgyát csak telekkönyvileg bejegyzett jog képezi is, az 1877. évi XX. t.-cz. 254. §-a harmadik bekezdése értelmében a hagjatéki biróság és nem az árvaszék hatáskörébe tartozik a telekkönyvi jogok iránti rendelkezés. A m. kir. minisztertanács 1886. évi decz. 15-én kelt határozata : Az igazságügyminiszter előterjesztette H. András taksonyí lakos hagyatéki ügyében a galánthai kir. járásbíróság és Pozsonyvmegye árvaszéke között támadt hatásköri összeütközési esetet. Határoztatott: a jelen ügyben a