Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. I. kötet (Budapest, 1895)

kéri alperest. A fenforgó követelés érvényesítése iránt folyamatba tett ügynek elbírálása azért tartozik a kir. bíróság és nem a közigazgatási hatóság hatáskörébe, mert F. J. az állítólagos szerződési viszony tartama miatt nem volt cseléd. Ugyanis ugy a kei-eset, mint az illetőség kérdésére vonatkozó tárgyalási iratok szerint felperes azt állítja, hogy ő magát a gazdaság vezetése körüli szolgálatok teljesítésére nem bérért kötelezte, hanem azokra az emiitett jutalomigéretek mellett vállalkozott. Alperes felperest a törvényszék előtt feltételesen cselédnek nyilvánította, a szolgabiróság előtt pedig azt, hogy cseléde lett volna, tagadta ugyan, azonban a felperesi állítással megegyezőleg a szolgabiróság előtt beismerte, hogy felperest bérfizetés ígérete mellett fel nem fogadta. Miután bérkikötés mellett létrejött szolgálati viszony nem igazoltatott, felperes az 1876. évi XIII. t.-cz. ]. §-a értelmében cselédnek nem tekinthető, a miért is a peres felek között fenállott jogviszony nem az 1876. évi XIII. t.-cz., hanem az általános magánjogi szabályok szerint lévén elbírálandó, az ügyet a kir. bíróság hatásköréhez tartozónak kellett kimondani. Ha a cseléd szolgálatát cselédkönyvének hátrahagyásával önkényüleg odahagyja s uj cselédkönyvnek kieszközlésével másnak áll szolgálatába, a cselédtörvénybe ütköző áthágást követ el, melynek elbírálása a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik. A m. kir. minisztertanács 1891. évi június 8-án hozott határozata: M. János gazdája által azon panasz emeltetett, hogy cseléde szolgálatát cselédkönyvének hátrahagyásával önkényüleg odahagyta s ily cselédkönyv kieszközlése mellett másnak szolgálatába állott. A panaszos kérte ennélfogva nevezettet megbüntettetni és szolgálatába visszarendelni. M. János e szerint a feljelentésben a cselédtörvény áthágásával vádoltatott s cselekménye — a szolgálatból való jogtalan távozás — az említett törvény 57. §-ában körülirt áthágás tényelemeit látszik magában foglalni. Ennek elbírálása pedig ugyanazon törvény VII. fejezete s illetve minthogy ezen törvény oly cselekményre szab büntetést, a mely a büntetőtörvénykönyvek intézkedése alá nem esik, az 1880. évi XXXVII. t.-cz. 40. és 41. §§-ai értelmében a közigazg. hatáskörébe van utalva. A közigazg. hatóság hatáskörét kellett tehát a jelen esetre annál inkább megállapítani, mert az a körülmény, hogy M. János régi cselédkönyvét eltitkolva, uj cselédkönyvet állíttatott ki a maga részére s ezzel állott ujabb szolgálatába, a kbtk. 71. §-ába ütköző kihágás tényálladékát azért nem tartalmazza, mivel M. János a saját számára kiállított, tartalmilag és alakilag valódi s hamisítatlan okiratot használt alkalmazás czéljából. Ha valaki napidij mellett, de nem testi munkával járó foglalkozást teljesített* az ebből eredő jogviszony elbirálása nem esik az 1876. évi XIII. t.-cz. (cselédtörvény hatálya alá. Elbirálása a kir. biróság hatáskörébe tartozik. A m. kir. minisztertanács 1888. évi márcz. 17-én hozott határozata : Az igazságügyminiszter előterjesztette H. István nagykőrösi lakosnak K. Farkas ugyanottani lakos ellen 444 frt s jár. iránt indított ügyében a budapesti kir. ítélőtábla és Pest-Pilis-Solt-Kis-Kunvármegye alispánja között támadt hatásköri összeütközési esetet. Határoztatott: Ezen ügy elintézése a kir. biróság hatáskörébe tartozik, mert H. István kalapos arra alapítja köve-