Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. I. kötet (Budapest, 1895)

- 140 let alatt szabad legelni s arról kell gondoskodni, hogy a pályára és annak tartozékaira ne lépjenek, vagy a kerítéseken tul ne menjenek és a vonatok elhaladásakor meg ne bokrosodjanak s ugyanazon üzleti rendszabály 98. £-a szerint pedig «a pályának és tartozékainak, tehát nemcsak a vágányoknak, hanem a töltéseknek, párkányoknak, árkoknak és az építési tárgyaknak ... megrongálása tilos»; végül ugyanazon üzleti rendszabály 96. §-a szerint: «a pályának szolgálati vagy munkaszemélyzetéhez nem tartozó egyének, vagy a kik erre különös engedélyivel ellátva nincsenek, a vaspályára, az ehhez tartozó helyiségekbe, a lejtőkre, párkányokra, gödrökbe stb. kivéve a be- és kijárásra, ugy a fél- és leszállásra, a pályaudvarokon megállapított helyeken, a pályán való átjárásra kitűzött pontokon és végre az elszállításra szánt helyiségekbe lépni nem szabad*, mert a feljelentett egyének cselekményük, illetve mulasztásuk által a most hivatkozott rendeletet sértették meg a feljelentések szerint, mert ennek következtében a kbtkv. 111. §-ába ütköző kihágások tény elemei látszanak fenforogni, a mennyiben az életbiztonság és az egészség oltalma végett a vaspályákra vonatkozólag kiadott rendelet megszegéséről van szó; végül mert az 1880. évi XXXVII. t.-cz. 40., 41. §§-ai értelmében a kbtkv. 111. §-ában körülirt kihágások felett a kir. biróságok vannak hivatva határozni. Haladó vasúti vonatról való leugrassál elkövetett kihágás elbirálása a kir. bíróság hatáskörébe tartozik. A m. kir. minisztertanács 1893. évi július 22-én hozott határozata: A kir. minisztérium a közegészség és testi épség elleni kihágással terhelt V. István kölesdi lakos elleni ügyben a szegszárdi kir. törvényszék és Tolnavármegye dombóvári járásának főszolgabirája között felmerül hatásköri összeütközés esetet megvizsgálván, következőleg határozott: Jelen ügyben az eljárás a kir. bíróság hatáskörébe tartozik. Indokok: A feljelentett tényállás szerint V. István a szakál-hőgyészi vasúti állomáson a már megindult vonaton a személykocsi ajtaját önhatalmúlag kinyitván, a nyílt pályán, az állomás és távjelző között, a haladó vonatról leugrott. Ezen tényállás alapján a jelen ügyben az eljárás a kir. bíróság hatáskörébe volt utalandó, mert a m. kir. volt közmunka- és közlekedési miniszter által 1867. évi november hó 14-én 6219. sz. a. kiadott rendelet következtében ujolag kihirdetett, az 1867. évi XVI. t.-cz. VIII. czikke, az 1878. évi XX. t.-cz. VIII. czikke és illetve az 1887. évi XXIV t.-cz. 1. £-a által a hozzátartozó póthatározmányokkal együtt hatályában fentartott 1851. évi november hó 16-iki vasúti üzletrendtartás 95. §-a szerint «minden utazó a vonat menete közben a fel- és leszállástól, az ajtó szükségtelen kinyitásától és a fensikra való kilépéstől tartózkodni köteles» : mert a jelen esetben V. István a most hivatkozott rendeletet szegte meg ; mert ennek következtében a kbtk. 111. §-ába ütköző kihágásnak tényálladéka látszik fenforogni, a mennyiben nem a vaspályán vagy ahhoz tartozó épületeken a biztonság szempontjából kiadott egyes rendeletnek vagy intézkedésnek a felügyelő személyzet által való figyelmeztetés daczára történt megszegéséről, hanem a vaspályákra vonatkozólag az életbiztonság és egészség oltalma végett kiadott általános rendelet megszegéséről van szó;