Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. I. kötet (Budapest, 1895)

— 226 — megye másodfokú erdei kihágási bírósága között felmerült hatásköri összeütközési esetet megvizsgálván, következőleg határozott: jelen ügyben az eljárás az 1879: XXXI. törvényczikk szerint nevezett erdei kihágási bíróság hatáskörébe tartozik. Indokok: B. Sándor 1890. évi november hó 15-én az éjjeli órákban tetten éretett, midőn, állítólag, ismeretlen egyénektől megvett 60 darab deszkát az ezek szerzési módját igazoló bizonyítvány nélkül akart Vaiszlova községén keresztül szállítani. A volt románbánsági 13. számú határőrezred vagyonközségének ohababisztrai erdőgondnoksága e miatt nevezettet megbüntetni kérte, de az erdőgondnokság képviselője az eddigi tárgyalások során egyszersmind határozottan kijelentette azt is, hogy semminemű adat vagy bizonyíték nem merült fel arra nézve, hogy B. Sándor a kérdéses deszkákat lopta volna s csakis azért kéri nevezettet megbüntetni, mert faeladási igazolvány nélkül találtatott nála erdei termék. Minthogy ekként B. Sándor cselekménye nem a lopás vétségének vagy kihágásának, hanem az erdőtörvény 115. §-ában megjelölt rendelet megszegésével elkövetett s a 116. §. szerint büntetendő erdei kihágásnak ismérveit látszik magában foglalni, melynek elbírálása ugyanazon törvény 117. és 119. §-ai értelmében az ezen szakaszokban megjelölt erdei kihágási bíróságok hatáskörébe tartozik: a szóban forgó ügy az erdei kihágási bíróság hatáskörébe volt utalandó. A hatásköri összeütközés eldöntésénél az erdőtörvény 157. §-a második bekezdésének rendelkezése azért nem volt alkalmazható és ez alapon az eljárás a kir. bíróság hatáskörébe azért nem volt utalható, mert a másodfokú erdei kihágási bíróság nem a kir. ügyésznek az idézett törvény 155. §-ának második bekezdése értelmében tett előterjesztése alapján mondotta ki azt, hogy az ügy nem tartozik az erdei kihágási bíróság hatáskörébe. (44,730/1892. I. M. sz.) Az olyan erdei kihágási ügy, melyben a sértett íél kárkövetelését az itélet meghozataláig annyira leszállítja, hogy panasza az erdei kihágások elbírálására illetékes közigazgatási hatóságok eldöntése elé tartozik, a kir. bírósághoz nem teendő át. A m. kir. minisztertanács 1894. évi február 1-én hozott határozata: A minisztertanács a tilos erdei legeltetéssel vádolt G. Ignácz felsőribnyiczei lakos elleni ügyben a szobránczi kir. járásbíróság és Ungvármegye szobránczi járásának főszolgabirósága között felmerült hatásköri összeütközési esetet megvizsgálván a következőleg határozott: Jelen ügyben az eljárás az 1879. évi XXXI. t.-cz. második czime III. fejezete értelmében szervezett erdei kihágási bíróságok hatáskörébe tartozik. Indokok: A feljelentett tényállás szerint G. Ignácz idegen tulajdont képező erdőben jogtalanul legeltetett s ez által az alapfeljelentés szerint 200 frtnyi kárt okozott ugyan, feljelentő azonban egy későbbi beadványában kárkövetelését 30 frtra szállította le. E tényállás alapján az erdei kihágási bíróság ügyilletősége volt megállapítandó ; mert az erdőtörvény 138. §-a értelmében, ha a kár nagyobb volna is, mint a mely erdei kihágási bíróság illetékességére nézve a törvény 69. §-ában meg van állapítva, joga van a sértett félnek az elsőfokú bíróság Ítéletének hozataláig kártalanítási idényeit a törvény 69. §-ában meghatározott összegre vagy azon alól is beszállítani; és mert panaszló e joggal élve, kárkövetelését 30 frtra tényleg le is szállította, és ekként a panasz