Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. I. kötet (Budapest, 1895)

- 123 Határoztatott: jelen ügyben a további eljárás az 1879. évi XXXI. t.-cz. szerint szervezett erdei kihágási biróság hatáskörébe tartozik, mert a panaszjegyzőkönyvhöz becsatolt becslevél szerint a P. községi erdőben kivágva talált élőfák értéke 74 írtra tétetett ugyan, de feljelentésében panaszos nem állította azt, hogy ezen 74 frt értékű fát a 19 panaszlott tolvajszövetségben lopta volna el az erdőből, valamint azt sem állította, hogy a 19 panaszlott közül bármelyik egy maga 30 frt értéket meghaladó lopást követett volna el s ennélfogva a feljelentés tárgyát nem oly cselekmény képezi, mely az 1879. évi XXXI. t.-cz. 73. §-ának rendelkezése értelmében a kir. bíróságok hatáskörébe utalt vétségnek vagy bűntettnek tényálladékát foglalná magában. A feljelentés alapján ennélfogva eredetileg az erdei kihágási biróság hatáskörébe tartozó ügy csak azon esetben minősült volna olyanná, a mely a kir. biróság hatáskörébe tartozik, ha az eljárás folyamán merültek volna fel adatok arra, hogy a panaszlottak oly cselekményt követtek el, melynek elbírálása az erdei kihágási biróság hatáskörét meghaladja. A most már befejezettnek tekinthető vizsgálat azonban nemcsak hogy ily jelenségeket fel nem derített, hanem annak folyama alatt még az sem volt bizonyítható, hogy a panaszlottak bármelyike a kérdéses erdőből élőfát egyáltalán bármily kis értékben kivágott volna s panaszos gazdájának, mint tanúnak vallomásából, valamint panaszlottak részbeni beismeréséből csakis azon cselekmény látszik beigazoltnak, hogy közülök többen, de ezek is nem tolvajszövetségben, hanem külön-külön 10—20 kr. értékű fagalyat szedtek és vittek el jogtalanul az említett erdőből. Ezen okok folytán, tekintettel arra, hogy a vizsgálat során kiderített cselekmény az erdőtörvény 92. §-ában körülirt kihágás tényálladékát látszik magában foglalni, jelen ügy az erdei kihágási biróság hatáskörébe volt utalandó. Az erdei tilos legeltetés, ha annak folytán a károsult 30 irtot meghaladó kárkövetelést támaszt, akár a tényleges kár alapján, akár az erdőtörvény 85. §-a szerint megállapitott vármegyei érték és árszabályzat alapján számitva, vétség, illetőleg bűntény ismérvét foglalja magában, s elbírálása a kir. biróság hatáskörébe tartozik. A m. kir. minisztertanács 1888. évi október 24-én hozott határozata: Az igazságügyminiszter előterjesztette a F. V. és társai közép-visói lakosok ellen tilos erdei legeltetés miatt indított ügyben a budapesti kir. ítélőtábla és a visói járás főszolgabirája közt támadt hatásköri összeütközés esetét. Határoztatott: A jelen ügyben az eljárás a kir. bíróságok hatáskörébe tartozik; mert a fajnai m. kir. erdőgondnokság feljelentése szerint J. J. és G. D. közép-visói lakosok juhásza F. V. 1885. évi augusztus hó 11-én esős időben a kincstárnak 15 évnél fiatalabb fenyvesében 104 darab kecskét legeltetett, mi által a megyei érték és árszabályzat szerint számitva 198 frt 30 krt okozott. A feljelentés értelmében tehát a tilos legeltetés folytán beállott kár meghaladja az 18:9. évi XXXI. t.-cz. 69. §-ának b) pontjában emiitett 30 forintot, a mely körülmény ellenére a budapesti kir. ítélőtábla 1887. évi 31,419. B) szám alatt az erdőgondnokságot azért utasította a közigazgatási hatósághoz, mert a btk. 421. §-ában meghatározott vétségnek egyik alkateleme: a tényleges kár okozása az erdőgondnokság által «nem konstatáltatott, sőt nem is panaszoltatott s a tényleges kár e hiánya az erdőtörvény 85. §-a alapján egyedül az erdei kihágásokra vonatkozólag megállapitott érték és árszabályzat által nem pótolható». Abból, hogy az erdőgondnokság a kárt az 1879. évi XXXI. t.-cz. 85. §-a alapján