Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. I. kötet (Budapest, 1895)

— 117 — a. az iratokat visszaküldte, mert «a kir. járásbíróság hatáskörébe tartozó bűncselekmény jelenségei fenn nem forognak. A kapitányi hivatal ennek következtében Hevesvmegye alispánja, illetve a kir. belügyminisztérium útján az összeütközés elintézését kéri. Határoztatott: a jelen ügyben a további eljárás birói hatáskörhöz tartozik : mert azon feljelentés, hogy P. Lajos 1885. évi augusztus hó 24-én a gyöngyösi «kis kaszinó» vendéglőben, több jelenlevő megbotránkoztatására «azt az ezer millió istenét», «vén hunczut gazember istenét» stb. káromlásokat követte el, a kbtk. 51. §-ába ütköző kihágás ismérveit látszik magában foglalni, ,miután a vallásos tisztelet legfőbb tárgyát közbotrányt okozó módon nyilvánosan meggyalázó kifejezésekkel illeté; mert a hivatkozott kihágás fölötti határozat hozatal 1880. évi XXXVII. t.-cz. 40. §-ának 5. pontja és a 41. §. érteimbében a kir. biróság hatásköréhez tartozik; és mert a mennyiben a panaszlott kbtk. 84. §-ában megállakitott kihágással is terhelhető, úgy a halmazat elveinél fogva, de az Ell. 10. §-ának utolsó pontja értelmében is ezen kihágás fölött is a kir. biróság van hivatva határozni. Hatósági közeg ellen használt meggyalázó kifejezések miatt folyamatba tett ügy elbírálása a kir. biróság hatáskörébe tartozik. A m. kir. minisstertanács 1892. évi ápril. 1-én hozott határozata: A kir. minisztérium a M. Antal barátosi lakos ellen hatósági közegek szóbeli bántalmazása miatt indított ügyben a kir. belügyminiszter és a kovásznál kir. járásbíróság közt felmerült hatásköri összeütközési esetet megvizsgálván, következőleg határozott: Jelen ügyben az eljárás a kir. bíróságok hatáskörébe tartozik. Indokok: A feljelentett tényállás szerint M. Antal B. Sándor községi birót, valamint V. Mihály és F. Lajos községi esküdtetek 1891. évi november hó 13-án Barátos község házánál, hol ezek a kézdivásárhelyi kir. törvényszék megbízásából az italmérési kártalanítási összeg kiosztásával voltak elfoglalva, durván megtámadta, «tolvaj, rabló, csaló» kitételekkel illette, s később a letartóztatás elől menekülve, az utczán azt kiáltozta, hogy az elöljáróság őt a százasáért meg akarta ölni. Ezen cselekmény a rágalmazás és becsületsértés vétségeinek ismérveit látszik magában foglalni s mint ilyennek elbírálása az 1880. évi XXXVII. t.-cz. 39. és 40. §-ai értelmében a kir. bíróságok hatáskörébe van utalva. Azon körülmény, hogy a sértett felek a feljelentésben csupán a cselekmény tényáiladékát adták elő, magát a cselekménynek minősítését azonban s tettes megbüntetésének egyenes kérését mellőzték, sem a cselekménynek a btk.-ben meghatározott minőségét meg nem változtathatja, sem okul nem szolgálhat arra, hogy a biróság az ügyet, mint hatáskörébe nem tartozót elutasítsa; mert a btk. 112. §-a a magánfél indítványának előterjesztését különös alakszerűséghez nem kötvén : az elkövetett cselekménynek a sértett fél által való feljelentése a btk. 112. §-ának megfelelő indítványnak tekintendő akkor is, ha a feljelentésben a tettes megbüntetése nem kéretik s mert a feljelentett cselekmény minősítése nem a felnek, hanem az előljáró bíróságnak feladatát képezi. De különben is, ha állna az, hogy a sértett fél indítványt nem tett, ezen körülmény nem az ügynek hatáskör hiányából való elutasítására, hanem arra szolgálhatna okul, hogy a biróság érdemben hozott határozattal mondja ki az eljárás meg nem indítását. (10.444/1892. I. M. sz.)