Grecsák Károly - Sándor Aladár (szerk.): Új döntvénytár. XVI kötet második fele. (Budapest, 1916)
Végrehajtás ingatlanokra 677 jog kitörlése mondandó ki a birói határozatban és a kitörlés az Ítéletben kifejezett módon és terjedelemben a fél kivánatára a telekkönyvi hatóság által engedendő meg. Ezekből kitetszőleg törlési perben nem kötelezhető az alperes, különösen pedig megfelelő kereseti kérelem hiányában arra, hogy törlési engedélyt adjon ki és nem kötelezhető annak tűrésére sem, hogy felperes a bekeblezett jog kitörlését végre hajtás utján eszközöltesse. Ezek alapján, minthogy alperes zálogjoga megszűnt, őt csupán a zálogjog kitörlésének, tűrésére lehetett kötelezni. A végrehajtatónak végrehajtási jogát rendszerint nem szünteti meg s a végrehajtást szenvedőt sem a teljesitési kötelezettség, sem a végrehajtási kényszer alól rendszerint nem menti fel az, hogy a kötelezett fél a teljesitést felajánlja, hanem csupán a valóságos teljesités, vagy ha a hitelező a teljesítés elfogadásában késedelmes, a teljesités tárgyának birói letétbe helyezése, vagy ha az a birói letételre alkalmatlan, a birói őrizet alá adás bir ezzel a hatállyal. Mivel felperesek csak 1911. július 1-én tették le azt az öszszeget, amelynek a felperesek .ingatlanából való behajtására alperes a törvényszék Ítéletével fel jogosíttatott s melynek erejéig a kielégítési végrehajtást 1910. szept. 7-én elrendelte, alperes 1911. június 8-án jogosan kérhette a felperesek ingatlanára az árverést, annak a kifizetett költségét tehát felperesek az alperestől jogszerűen vissza nem követelhetik. (C. 1913. deez. 16. 1503/913. P. sz. V. pt.) Hasonló C. 29/913. Lásd a következő esetei; továbbá C. 798/99. (Uj Dtár VI. 651. 1.); C. G. 416/'904. (u. ott.) I. G. 449/906; G. 494/908. (Uj Dtár VI 552—554. 1.); G. 79/911. (Gr. XVIII. 540—543. 1.) és ptk. tj. bsz. 683. §-át. 1121. Általános jogszabály ugyan, hogy egyetemleges zálogjog feliforgása esetében a jelzálogos hitelezőnek jogában áll követelését a jelzálogul szolgáló bármely ingatlanból vagy az adóstársak bármelyikének hányadából behajtani. Ez az általános jogszabály azonban az 1881 : LX. t.-cz. 190. §-ának 2. bekezdésében foglalt különös jogszabálynál fogva nem nyerhet alkalmazást oly esetben, midőn valamely közös ingatlannak több tulajdonostárst illető és egyidejűleg elárverezett hányadára bekebelezett követelések teljes kielégítése aránylagos megosztás mellett is teljesíthető, mert az esetben a jelzett törvényhely parancsoló rendelkezése szerint ily követelések A kielégítési sorrendbe azzal a megjegyzéssel veendők fel, hogy csak a vételárból aránylagosan lesznek kielégitendők. (C. 1914. június 18-án 5506. sz.) Lásd az előző esetet.