Grecsák Károly - Sándor Aladár (szerk.): Új döntvénytár. XV kötet. (Budapest, 1914)
50 Hatáskör kérdésében hozott közig, bírósági stb. határozatok. a tulajdonos jogi személy terhére a haszonélvezet megszűnte előtt illetékegyenértéket kiszabni nem szabad. Kb.: A panaszolt illetékegyenérték a panaszos székesfőváros terhére azután az ingatlan után szabatott ki, a melyet néhai K. A.-tól, a végrendeletben megjelölt örökösök életfogytiglani haszonélvezeti jogával terhelten örökölt s a mely után a kir. pénzügyigazgatóság felterjesztő jelentése szerint, a v.-i kir. adóhivatalnál 1868. évi Aszk. 366. tételszám alatt örökösödési illetékkel is megróvatott. A székesfőváros a tőle követelt illetékegyenérték törlését azért kéri, mert a kérdéses ingatlan vagyon után illetékegyenérték csak akkor róható ki, amidőn ő azt — az örökösök javára kikötött haszonélvezet megszűntével — teljes tulajdoni joggal megszerzi. Ez a kérelem jogos alapon nyugszik. Az 1881. évi XXXIV. t.-cz. 19. §-ának b) pontja értelmében, ha valamely tárgy tulajdonjoga a haszonélvezeti jog szolgalmával ruháztatik át ingyenesen: a tulajdonjog szerzésétől járó illeték csak a szolgalom megszűnésétől számitott 30 nap múlva fizetendő (ha csak a most jelzett törvényhelyben foglalt kivételes eset nem forog fenn). Minthogy az illetékegyenérték alá eső jogi személy az 1887: XLV. t.-cz. 6. §-a értelmében nemcsak illetéket, hanem tiz év elteltével illetékegyenértéket is köteles fizetni: az a kérdés, miszerint az 1881. évi XXXIV. t.-cz. 19. §. b) pontjának felfüggesztő hatálya csak az illetékre vagy az illetékegyenértékre is vonatkozik-e. Az illetékegyenérték jogi alapja az, hogy a községek, egyházak és más jogi személyek (holt kéz) birtokában levő vagyon a közforgalom tárgyát rendszerint nem, vagy pedig csak hosszabb időközökben képezi, ezért aztán a kir. kincstár az ilyen vagyon után nem juthat annyi vagyonátruházási illetékhez, mint a természeti személyek tulajdonában levő s szabad forgalom tárgyát képező vagyon után: az illetékegyenérték tehát nem más, mint az elmaradt vagyonátruházási illeték (forgalmi adó) egyenértéke és igy maga is illeték. Az illetékegyenértéknek eme jogi természetéből következik, hogy az 1881. évi XXXIV. t.-czikk 19. §. b) pontjának az illeték függőben tartására vonatkozó határozmánya az illeték helyett később fizetendő illetékegyenértékre is joghatályos. Ellenkező felfogás mellett s a haszonélvezeti jognak tiz évet meghaladó tartama esetében az a visszás jogállapot állana be, hogy a szerzés után kiszabott illeték még nem volna esedékes, az illetékegyenértéket pedig már fizetni kellene, ez pedig nyilván ellenkeznék az illetékegyenértéknek amaz adójogi természetével, hogy ez az elmaradt vagyonátruházási illetéket pótolja. De magukból az illetékegyenértékre vonatkozó törvényes ha(ározmányokból is levonható az a következtetés, hogy mig az ille-