Grecsák Károly - Sándor Aladár (szerk.): Új döntvénytár. XV kötet. (Budapest, 1914)

166 Bűnvádi perrendtartás. követeli, s azt fel is veszi, mikor még az előtte levő hagyományo­sok ki sem fizettettek, elegendő ok arra, hogy a sértett eljárása er­kölcsi szempontból kifogás alá essék, mert az magán viseli azt a látszatot, hogy a hivatali összeköttetésben levő közjegyzőre gya­korolt befolyása utján jutott ehhez a vagyoni előnyhöz. Ha pedig azok az ajándékok, amelyeket a sértett a kir. közjegyzőtől rend­szeresen elfogadott, oly mérvűek voltak, hogy arról már a köz­ségben is sokan tudtak, akkor ez az ajándékozás semmiesetre sem volt oly jelentéktelen és olyan természetű, amelyet egy kir. járás­biró a vele már állásánál fogva hivatalos uton is összeköttetés­ben levő kir. közjegyzőtől elfogadhatott volna. Az pedig, amit a tábla itt is kiemel, hogy ezen senki sem botránkozott meg, telje­sen közömbös, mert ami még nem megbotránkoztató, az bizonyos vonatkozásokban kifogás és megrovás tárgya lehet. Tényként fogadta el a kir. tábla azt is, hogy A. M.-nak P. J. elleni perében a sértett kir. járásbiró, amely per előtte folya­matban volt, a peres felek képviselőit arra bírta rá, hogy a pert, a felügyeleti vizsgálat tartama alatt, szüneteltessék. Ebből helye­sen következtetett a kir. tábla arra, hogy a sértettnek ez az eljá­rása mindenesetre olyan, amely legalább is felügyeleti uton meg­torolható szabálytalanságot képez. Végül tényként lett megállapítva, hogy a sertett kir. járás­biró. G. M. jegyzővel tanúkihallgatásokat, bizonyitásfelvételt vé­geztetett, sőt tárgyaltatott is. A kir. tábla helyesen, mutatott rá, hogy ez még olyan körülmények közt sem volt megengedve, mint ahogy ez tényleg megtörtént, tehát a szabálytalan eljárása a kir. járásbirónak ezen esetben is bizonyítva lett. Ilyen körülmények közt pedig, amikor a sértettnek több­rendbeli olyan magatartása és eljárása lett bebizonyítva, amely­lyel szemben nem mondható az, hogy a vád tárgyává tett és ál­talánosságban mozgó kifejezések alaptalanul használtattak volna: jogi tévedésben volt a kir. tábla, amikor a vádlottal szemben bün­tető ítéletet hozott. Ezekhez képest a kir. tábla Ítélete meg volt semmisítendő s felmentő ítélet hozandó. (C. 1913. február 4. 890/913. sz. I. Bt.) A Curia állapítja meg, vájjon a vádlott bebizonyitotta-e az inkriminált állítást. (2762/1912. BDtár VI.. 115.) Bp. 385. §. 3. a) p.; Btk. 291. §. 327. Elítéltetett a vádlott kömivespallér a Btk. 290. §-ában meg­határozott és a Btk. 291. §-a szerint minősülő emberölés vétségében, ki az újonnan elkészült vasbeton mennyezetének egy része alól a támasztó duezokat idő előtt és az épitési munkavezető kifejezett tilalma ellenére eltávolitotta , mikor is a szabaddá tett mennyezetrész recsegéssel sü-

Next

/
Oldalképek
Tartalom