Grecsák Károly - Sándor Aladár (szerk.): Új döntvénytár. XV kötet. (Budapest, 1914)

96. §. 149 felolvasását czélzó indítványának helyt nem adott; ezt azonban az esküdtbíróság a végzésében felhozott megfelelő indokai alapján helyesen tagadván meg, a panasznak ez a része is alaptalan. 6. iA Bp. 384. §-ának 9. pontja alapján, mert a R. V.-né tanú kihallgatása iránt tett indítványának hely nem adatott. Tekintve azonban, hogy a védő ezt az egy tanút is csak általánosságban ugyanazokra a körülményekre kívánta kihallgattatni, melyekre nézve oly nagyszámú tanúvallomás van a főtárgyalás anyagában, hogy ezekkel szemben még egy ujabb tanú kihallgatása elenyésző jelentőségű, a kérelem megtagadása a törvénynek a védelem szempontjából lényeges rendelkezését vagy elvét nem sérthette. 7. a Bp. 384. §-ának 9. pontja alapján, mert a főtárgyalási elnök dr. L. Á. védőtől, hosszabb perbeszéd előadása után, a szót megvonta s ezt a határozatát a távozó védő helyébe kellő meghatalmazás alapján belépő dr. G. B. védő indítványára az esküdtbíróság döntése alá terjeszteni nem engedte. Minthogy azonban a főtárgyalási elnök, a jegyzőkönyv tanúsítása szerint, előbb a fentnevezett védőt perbeszéde közben háromszor figyelmeztette, illetőleg megintette, a perbeszéd félbeszakítása pedig (Bp. 319. §.), egymagában a Bp. 384., 385. és 427. §-aiban meghatározott semmiségi okok egyike alá sem vonható; minthogy továbbá a Bp. 296. §-<a szerint az elnök köteles felügyelni a rend megóvására, valamint arra, hogy a tárgyalás menete az ügyre nem tartozó körülmények fejtegetésével ne késleltessék, az eljáró ügyvéddel szemben pedig az itélőbiróság határozatát a Bp. 299. §-a csak akkor kívánja meg, ha ellene pénzbírság kiszabása, vagy helyette más ügyvéd kirendelése mutatkozik szükségesnek, de ezek közül egyik sem merült fel, mert a távozó helyébe nyomban meghatalmazott védő jelentkezvén, a vádlott védő nélkül egyáltalán nem maradt, s az utóbbi védő a vádlott érdekében mindent, amit szükségesnek talált, megtehetett: ennélfogva nem forog fönn a törvény lényeges rendelkezésének vagy elvének sérelme, a védelem szempontjából, hogy az elnök a saját rendfentartó hatáskörében tett intézkedését az esküdtbíróság határozata alá nem bocsájtotta. Anyagi ok czimén semmiségi panasszal élt a védő, a vádlott csatlakozásával, a Bp. 385. §-ánaik 1. a) pontja alapján, mert az inkriminált czikk nem állapítja meg a rágalmazás vétségének tónyálladékát, valamint az idézett szakasz 3. pontja alapján a Btk. 92. §-ának nem alkalmazása miatt. A 385. §. 1. a) pontjára fektetett panaszukban a vádlott és a védő a Bp. 430. ós 390. §-aiban foglalt rendelkezés ellenére nem jelölik meg azt az állítólagos anyagi jogi sérelmet vagy tévedést, melyre ezt a semmiségi okot alapítják, de ez a megelőző védelemből sem tűnik ki, mert a vádlott nem a bűncselekmény