Grecsák Károly - Sándor Aladár (szerk.): Új döntvénytár. XV kötet. (Budapest, 1914)

Sajtótörvény. 143 kivándorlókat a magyar határon át gyalogutakon kikísérte Pivnicsnára, nem esik a szállítás fogalma alá; s tette ebből a szempontból, habár megállapittatott, hogy vádlott nem bírt engedéllyel kivándorlók szállítására, az 1909. évi II. t.-cz. 38. §-ában körülirt kivándorlási vétségnek nem minősíthető. Vádlott tevékenysége a szállítás közvetítésének jellegével sem bir, mert a szállítás közvetítése valamely kivándorlási vállalkozóval való állandó összeköttetést, a szállításnak időközönként előlegesen megállapított dijakért való eszközlését tételezi fel; már pedig az, hogy vádlott és az állítólag Pivnicsnán tartózkodó B. J. nevü ügynök között ilyen összeköttetés létezett ós hogy vádlott a kivándorlókat nevezett ügynökkel történt előzetes megállapodás folytán ós az attól nyerendő dijak előleges kikötése alapján kisérte volna ki a határon, nem állapíttatott meg. Ezek szerint vádlott tette a közvetítés czimén sem vonható az 1909. évi II. t.-cz. 38. §-ának rendelkezése alá. Vádlott az által, hogy a kivándorlásra nem jogosult, az elsőfokú bírósági ítéletben megnevezett kivándorlókat gyalogutakon kivezette a magyar határon át Pivnicsnára, azoknak kalauzolással a kivándorláshoz segédkezet nyújtott; amiből következik, hogy a cseleikménye más minősítő körülmény hiányában, az 1909. évi II. t.-cz. 41. §-ának első bekezdésében meghatározott kivándorlási kihágás tényálladékát állapítaná meg. Minthogy azonban a vádlott terhére eső segédkezések nagy számából, továbbá abból, hogy vádlott a kalauzolásokat díjazásért teljesítette s ezt a foglalkozást saját előadása szerint keresetforrásként űzte, nyilvánvaló, hogy a cselekményt üzletszerűen követte el, tette az 1909. évi II. t.-cz. 41. §-ának második bekezdésében körülirt kivándorlási vétség tényálladékát állapítja meg. Az alsófoku bíróságok ezek szerint tévedtek, midőn a vádlott terhére rótt bűncselekményt az idézett t.-cz. 38. §-a alá eső vétségnek minősítették; s minthogy ez a vétség súlyosabb minőségű mint az ezúttal megállapított vétség, mindkét alsófoku bíróság ítéletének a vádlott terhére megállapított bűncselekmény minősítéséről rendelkező részét a. Bp. 385. §-ának 1. b) pontjában meghatározott ezen §. utolsó bekezdéséhez képest hivatalból figyelembe vett semmiségi okból, a Bp. 437. §-ának harmadik bekezdése értelmében megsemmisíteni és vádlott cselekményét a törvénynek megfelelően minősíteni kellett. (1913. június. 4-én 4148. sz. a.) Lásd az előző esetet.