Grecsák Károly - Sándor Aladár (szerk.): Új döntvénytár. XV kötet. (Budapest, 1914)

Btk. 438. §. 119 lanul nagy összeget használt el, ami pazarlásnak tekintendő; mert továbbá az üzlet vezetésénél kivánt figyelem és gondosság mellett felismerhette volna, a hirdetési költségek és üzletének forgalma közti aránytalanságot, tehát azt, hogy a hirdetésekre forditott nagy kiadásaival bevételein kivül vagyonát is apasztja. Minthogy pedig nyilván ez a pazarlás és gondatlan üzletvezetés okozta vádlottnak fizetésképtelen állapotba jutását: a kir. Ítélőtábla helyesen állapította meg vádlott terhére a Btk. 416. §. 1. pontjának esetét, habár az erészben a másodfokú biróság által felhozott többi körülmények a fizetésképtelenséggel, mint eredménynyel való kapcsolat hiánya miatt nem alkalmasak a gondatlan üzletvezetés, illetve a Btk. 416. §. pontjában körülirt esetnek megállapítására. Alaptalan a semmiségi panasz a Btk. 416. §. 3. pontjában irt esetre nézve, mert vádlott azáltal, hogy az 1910. üzleti évnek mérlegét 1911. február 22-ig, a csőd nyitásig sem készitette el, az idézett szakaszban és pontban körülirt mulasztást megállapítja, a semmiségi panasz indokolásában felhozott az a körülmény, hogy 1911. február 15-én az üzlet vezetését a hitelezői védegyletnek adta át s hogy ennek megbizottja a vagyoni állásról szóló mérleget elkészítette, vádlott mulasztását nem menti. Nem bir törvényes alappal a Bp. 380. §-nak 3. pontja czimén használt semmiségi panasz: mert a kir. Ítélőtábla Ítéletében felsorolt enyhitő körülmények a súlyosítóval szemben nem anynyira nyomatékosak és nem fordulnak elő oly nagy számban, hogy a Btk. 92. §-a alkalmazásának alapjául szolgálhatnának. A semmiségi panasz minden irányban alaptalan lévén, azt a Bp. 437. §-nak negyedik bekezdése értelmében el kellett utasitani. (C. 1913. április 15. 2887. B. sz.) 438. §. 258. A Btk. 438. §-a szerinti vétség fennforgását nem zárja ki. hogy vádlott a fennálló szabályokkal ellentétben kifejlődött, bár a forgalom jobb lebonyolítását czélzó gyakorlatnak megfelelően járt el. (C. 1913 április 22-én, 3039. sz.) 438. §., Bn. 1. §. 259. I. Vasúti alkalmazottaknak az állásukból kifolyó általános és elsőrendű kötelessége a kellő körültekintés abban az irányban, hogy a vaspályán és annak közelében levő személyek élete és testi épsége a vasúti forgalommal többé-kevésbbé mindenkor vele járó veszélytől lehetőleg megóvassék; ennélfogva nem szolgál mentségül az a körülmény, hogy a veszélyeztető mulasztás nem ütközik a kiadott szabályzatokba