Grecsák Károly - Sándor Aladár (szerk.): Új döntvénytár. XV kötet. (Budapest, 1914)

Btk. 306. §. 107 Btk. 306., 69., 74. §-ai; Bp. 437. §. 3. és 5. bek.; 355. §. 2. bek. 228. I. Halált okozó súlyos testi sértésnél a halálos eredmény minősítő hatálya a bűnrészesre kiterjed. - II. Oly esetben, mikor az esküdtbíróság a tetteseket a Btk. 306. §-a szerinti bűntettben mondotta ki bűnösnek, a bűnrészesre vonatkozó kérdésbe pedig a halálos eredményt nem vette fel, és az ily módon szerkesztett kérdésre hozott igenlő határozat alapján az felbujtási bűnrészes a Btk. 301. §. 1. tétele szerinti súlyos testisértés bűntettében mondatott ki mint (felbujtói) bűnrészes bűnösnek: a Curia a (felbujtói) bűnrészest uj eljárás elrendelés nélkül halált okozó testisértés bűntettében való (felbujtói) bünrészességben mondja ki bűnösnek. (C. 1913 február 25-én, 1510. sz.) Ad I. Hogy felbujtás is megállapítható halált okozott testi sértés esetén, 1. C. 5540/92. (Uj Dtár VIII. 309. 1.) — A segéd halált okozó testi sértés esetén nem védekezhetik azzal, hogy a tettes cselekvése súlyosabb eredményt idézett elő; mini a milyent ő akar!. C. 9523/91. (Uj Dtár VIII. 310. 1.) 229. Specializált főkérdés alapján a Curia érdemlegesen vizsgálta, hogy a Btk. 306. §-a szempontjából az okozati összefüggés fennáll-e; és e kérdést, az esküdtek határozatával ellentétben, tagadólag döuíötte el. C: A panaszok közül az I. r. vádlott érdekében a téves minősítés miatt bejelentett panasz alaposnak találtatott, mert a kir. törvényszék tévesen alkalmazta a törvényt abban a kérdésben, hogy ezen vádlottnak cselekménye a büntető törvény melyik rendelkezése szerint minősíttessék. A tévedés a vádlottak cselekménye és a sértett halála közötti okozati összefüggésre és a Btk. 306. §-ának alkalmazására vonatkozik. Ugyanis a Btk. 306. §-a szerinti halált okozott súlyos testi sértés bűntettének egyik alkateleme az, hogy a sértett halála a tettes bántalmaztatása által okoztatott legyen. A kir. törvényszék ezt az okozati összefüggést az esküdtek határozata alapján azzal találta megállapítottnak, hogy vádlottak a sértettet akként bántalmazták, hogy sértett a bántalmazás által rajta okozott súlyos testi sértés folytán gyakori ájulási és szédülési állapotba jutott és hogy mintegy nyolcz hónappal a bántalmazás után szabad vizben való lábfürösztés alklamával egy ilyen szédülési állapotban a vizbe bukott, ahol fulladás által meghalt. Azonban a megállapításoknak az a része, mely szerint sértett a szenvedett sérülések által előidézett „tehetetlen állapotában" bukott a vizbe — egyéb a vizbeesés részleteire kiterjedő ténykörülmények megjelölése nélkül egyáltalában nem nyújt elegendő támpontot arra a feltevésre, hogy tényleg a kérdéses tehetetlen állapot okozta volna a vizbe falást; a vizbeesésnok tehát más okai is lehettek, melyek a sértett amaz állapotának tartama alatt ugyan,