Grecsák Károly - Sándor Aladár (szerk.): Új döntvénytár. XV kötet. (Budapest, 1914)

100 Büntetőt or vén ykonyv. §. 1. a) ós c) pontja alapján és azért, mert a kir. ítélőtábla nem állapította meg, hogy ő a törvényszéki ítélet elleni felebbezését a Bp. 384. §. 9. pontja alapján előzőleg bejelentett semmiségi okra is fenntartotta, és mert a kir. tábla a valódiság bizonyítása kérdésében bejelentett semmiségi okot nem bírálta el. Ezekben érvényesített panaszának írásbeli indokait is törvényes idő alatt beadta. 'A semmiségi panasz alaki részének, lényegében, egyedüli ezólja és tartalma az elsőbirósági főtárgyaláson a valódiság bizonyításának elrendelése miatt bejelentett, de az Ítélet ellen kifejezetten fönn nem tartott semmiségi ok érvényesítése. Minthogy azonban ugyanezt a semmiségi okot a főmagánvádló az ítélet ellen bejelentett felebbezésében nem használta, írásbeli indokokat ahhoz be sem adott, ennélfogva az alaki okot, a Bp. 428. §-ának második bekezdése értelmében, a kir. tábla ítélete ellen már nem érvényesítheti s ezért panaszának az alaki semmiségre alapított részét a Bp. 343. §-ának harmadik bekezdése értelmében vissza kellett utasítani. Ez azon nem gátolja annak a felülvizsgálását az anyagi jog szempontjából, a semmiségi panasz többi része alapján, hogy a valódiság bizonyítása, mint a büntethetőséget kizáró ok érvényesíthető-e, s hogy ekként az alsóbbfoku bíróságok a büntetőtörvény megfelelő rendelkezését helyesen alkalmazták-e abban a kérdésben vájjon ily kizáró ok forog-e fenn vagy sem, ami az ügy érdemétől elválaszthatatlan. Jogilag tévedett tehát a kir. Ítélőtábla, midőn abból indulva ki, hogy a főmagánvádló a valódiság bizonyításának elrendelése miatt alaki perorvoslattal nem élt, arra az álláspontra helyezkedett, hogy a büntethetőséget kizáró ok fenforgását az anyagi jog szempontjából, a felebbezés daczára, felül nem vizsgálhatja. 'Az anyagi jog szempontjából pedig tévedett a kir. törvényszék, midőn a valódiság bizonyításának helyt adni; a jelen esetre ugyanis a Btk. 263. §-ának sem a 3. sem az 5. pont alkalmazást nem nyerhet; a 3. pont azért nem, mert annak helyes értelme szerint az állított tény bizonyítása csak oly körülményre engedhető meg, mely a jelenlegi vádlottal szemben álló fél ellen irányzott eljárásban hozott ítélettel mondatott ki valónak, a- főmagánvádló pedig a M. ellen folyt megelőző bűnügyben nem vádlott, hanem ott is főmagánvádló volt, de ennek a tárgyalása és az ítélet hozása is sokkal később történt mint a vádbeli közlemény megjelent; az 5. pont pedig azért nem, mert, mint arra a kir. tábla is helyesen utal, a hivatásos újságíró a közérdeket nem szolgálja azzal, s igy sem a közérdekre sem a jogos magánérdekre nem hivatkozhatik, ha az 1848: XVIII. t.-cz. 14. §-ának esetét kivéve, egyedül a magánbecsületet érintő és sértő híreket szükség nélkül a sajtó utján terjeszt.