Grecsák Károly - Sándor Aladár (szerk.): Új döntvénytár. XV kötet. (Budapest, 1914)
98 Büntetőtörvény könyv. bós tartalma nem volt bizonyítható, nem következik, hogy az valótlan. Ami pedig a T. J. ellen lefolytatott fegyelmi eljárást illeti, a m. kir. államvasutak szegedi üzlet vezetősége az 1909. július 4-én 25.964/909. sz. a. hozott határozatával azt állapította meg, hogy arra ugyan nem merült fel hizonyiték, hogy T. J. valamely bűncselekményt követett volna el, de azért ellene oly szabálytalanságok merültek fel, melyek miatt az üzletvezetőség részben már korábbi határozatokkal megfelelő megtorló intézkedéseket tett, részben pedig ujabban 5 K pénzbirsággal sújtotta T. J.-t azért, mert az anyagok kezelésénél szabálytalanul járt el, és ezzel munkásaiban azt a gyanút ébresztette, hogy T. J. az anyagokat eldugja és nem intézeti czélokra fordítja. Ilyen körülmények közt tehát jogilag nem lévén megállapítható, hogy vádlottak feljelentése valótlannak bizonyult, mindkét alsófoku bíróság tévedett akkor, amikor a Btk. 260. §-ába ütköző rágalmazás tényálladékát vélte felismerni. Ezért az A. S. vádlott és védője panaszának helyet kellett adni, de egyúttal az összefüggésnél fogva a fenforgó semmiségi okot a Bp. 387. §-ának végbekezdése értelmében a perorvoslattal nem élő B. I. vádlott javára is hivatalból kellett észlelni. Ezen rendelkezés folytán az A. S. vádlott érdekében érvényesített többi semmiségi panaszok tárgytalanokká váltak. (C. 1913. jan. 14. 315. sz. a.) III. A kir. Curia: A semmiségi panaszt elutasítja. Indokok: A kir. Curia helyesnek ismeri el a vádlott által beadott fegyelmi panasznak a kir. tábla általi értelmezését. A vádlottnak a panaszbeli sérelme az volt, hogy B. G. szolgabíró a kérdéses kihágási ügyben vádlottat megidéztetése daczára sem hallgatta ki, vele nem vett fel jegyzökönyvet, s ennek daczára elitélte. Minthogy pedig ama tény mellett, hogy vádlott az ügy tárgyalására szabályszerűen megidéztetett, meg is jelent, de az ügy felhívásakor nem jelentkezett, a szolgabírónak az az elj árasa, hogy ily körülmények közt vádlott kihallgatása nélkül tárgyalta le az ügyet és hozott ítéletet, törvényes és megengedett eljárás volt, ós minthogy továbbá a közhivatalnok sérelmére elkövetett és a Btk. 260. §-ában meghatározott rágalmazásnak lényeges kelléke az, hogy a közhivatalnok hivatali kötelességeire vonatkozólag oly valótlannak bizonyult tény állitassék, mely valódisága esetén bűnvádi vagy fegyelmi büntetést vonna maga után, viszont a tényeknek valódi előadásával ugyan, de azoknak a téves, hibás következtetést eredményező meg nem felelő minősítésével, a vélt jogsérelemnek orvoslása czéljából az illetékes hatósághoz benyújtott és valamely eljárás megindítására alkalmatlannak talált és alaptalan panasz a rágalmazás tényálladékát még meg nem állapítja:
