Grecsák Károly - Sándor Aladár (szerk.): Új döntvénytár. XIV kötet. (Budapest, 1913)

64 Közigazgatási bíróság pénzügyi osztályának határozatai Az 1881. évi XXVI. törvényczikk alapjául vett törvényjavaslat indokolásából nyilván kitűnik, hogy ezt az illeték-kötelezettséget a törvényjavaslat a kisajátitó fél szempontjából tartotta indokolatlannak és méltánytalannak, ami természetes is, mert a kisajátítást szenvedő félnek módjában áll az illeték terhét a kisajátitó félre átháritani. A székesfővárosi közmunkák tanácsa részére a kisajátítási jog keretében akkor létesült vagyonátruházásoknál tényleg igy történt s a közmunkák tanácsa az illetéklerovást rendszerint magára vállalta. A törvényjavaslat indokaiból pedig megállapítható, miszerint az 1881. évi XXVI. törvényczikk 20. §-ának azért adatott visszaható erő, hogy a közmunkák tanácsa által ,,kisajátítás vagy szerződések" utján magánfelektől megvett ingatlanok után kiszabott és függőben tartott illetékeket töröltethesse. Ezekből következik, hogy az átruházási és telekkönyvezési illetéktől való mentesség czélzata az volt, hogy a közérdekű szerzést olcsóbbá tegye, tehát az illetékmentesség nem a szerzés formájának, hanem a közérdekű szerzés czéljának szól. 3. Amikor a törvényhozás a kisajátítás eseteit taxatíve felsorolja és a kisajátítási jognak külön kormányhatósági engedélyéhez köti, ezzel az utóbbi intézkedéssel bizonyára nem a közczélu szerzéseket akarja korlátozni, hanem az egyén tulajdoni jogkörének a közczélu szerződések érdekében való megszorítását kívánja határok közé szorítani és e határok megtartására biztosítékot nyújtani. Ha már most ezt a biztosítékot valamely ingatlan tulajdonosa nem kívánja igénybe venni, hanem a kisajátitó közjogi alany kisajátítási jogának elismerése mellett s a bekövetkezendő kisajátítási eljárás kényszere alatt egyezséget köt: ennek az egyezségnek a megkötésénél már a kisajátítási törvény hatása érvényesül. 4. A kisajátítási törvény határozmányai tanúskodnak arról, hogy a törvényhozás a kisajátításban a bírói eljárást „uliima rationak" tekinti s czélja az, hogy a kisajátítás egyezség utján létesüljön. Világosan kitűnik ez a törvény 21., 22., 32. §-aiból és különösen a 38. és 48. §-okból, amely szakaszok parancsolólag rendelik, hogy a „barátságos egyezség" ugy a kormányhatóságilag elrendelt kisajátítási eljárásban, mint a birói kártalanítási eljárásban előzetesen mindig megkisérlendő. A törvény eme világos czélja melleit nem volna indokolt, ha a közjogi alanyok és a kisajátítás tűrésére kötelezett felek között létrejött egyezségen alapuló vagyonátruházások illetékmentessége attól tétetnék függővé, hogy az egyezség a kisajátítási jog kormányhatósági engedélyezése után vagy anélkül köttetett-e meg, hanem a törvény czélzatának az felel meg, ha a kisajátítási egyezség, az illetékjog szempontjából, a kisajátítási jog engedélyezésének feltételeitől eltekintve, egyenlő elbánásban részesül. Az a körülmény, hogy a kisajátítási jog engedélyezése nélkül köttetik kisajátítási egyezség, nem zárja ki annak a megállapítását,