Grecsák Károly - Sándor Aladár (szerk.): Új döntvénytár. XIV kötet. (Budapest, 1913)

Btk. 386., 387. §. 239 nek jelentetett ki, az előző törvény által indítványra jogosítottnak vádelejtése joghatálylyal ne mbir. (C. 1912. febr. 21. 1281. sz. ad I. Azonos: C. 1470/912. sz. V. ö.: C. 9420,904.; 1673/904. és 4866/904. (Uj Dtár VIII. 482. L), mely esetek mind azt az álláspontot osztják, hogy a megrende­lések gyűjtésével megbízott ügynök nem sorolható a btk. 381. §. 2. pontjában emiitett személyek közé. Btk. 386. §. 395. Nincsen befolyással a B. T. K. 389. §-ába ütköző bűn­cselekményre nézve az, hogy az a jogügylet, melynek kötésével a hitelezőknek megkárosítása vétetett czélba, érvénytelenség miatt megtámadható, mert a jogügyletnek kohoíása, tehát egy egyébként is megtámadható ügyletnek létrehozatala a törvény szerint a csalás­nak egyik elkövetési cselekménye, sőt a vádlottak is éppen az által követték el a bűncselekményt, hogy jogügyletet koholtak. A különvédőnek amaz érvelése tehát, hogy ifj. P. A. vádlott a szerződés kötése idejében nem lehetett teljeskoru s a szerződés e miatt érvénytelen, nem volt figyelembe vehető. A cselekmény az alsóbiróságok helyes következtetései szerint a bekövetkező végrehajtás előtt a hitelezők megkárosítása czéljából követtetett el, sőt a hitelezőknek kár is okoztatott. A B. T. K. 386. §-ának rendelkezései szempontjából a hitelezőnek megkárosítása nem csak akkor következik be, ha követelése mindenkorra behajt­hatatlanná lesz, hanem akkor is, ha időlegesen nem juthat kielégí­téshez azért, mert követelése behajthatatlannak mutatkozik. Vagyonhiány csak a végrehajtás sikertelen foganatositása által bizonyítható. C. 7929/91. (Uj Dtár VIII. 491. 1.) Btk. 387. §. 396. I. A Btk. 387. §-a esetében a csődnyitást kivéve, a tény­álladék ugyanaz, mint a Btk. 414. §-a esetében; a 387. §. alá eső csalás tehát a csalárd bukás alkatelemeinek figyelembevételével bírálandó meg. Ez a szabály áll a kárösszeg megállapítására, külö­nösen pedig arra is, vájjon a kár 4000 K-i meghalad-e vagy sem. — II. A kár meghatározásánál az az értékveszteség az irányadó, mely a bukás csalárdságát megállapító cselekmények következté­ben hárul az összes hitelezőkre. (C. 1912. április 16. 2777/912. sz. a. III. Bt.) Állandó gyakorlat, hogy csődkérés és e kérés elutasítása nélkül e szakasz esete nem forog fenn. C. 8753/98. (Uj Dtár VIII. 494. 1.) C. 2898/86. (Gr. VI. 1623. e.; Ö. D. I. 140. 1.) — Csalárd vagyonelvonás, midőn a csőd kimondható nem volt. C. 6144/88. (Gl. VIII. 2337—2341. e.) A Btk. 387. §-a szempontjából az a körül­mény, hogy vádlott a vádbeli cselekményt nem a csődnyitást megtagadó végzés előtt,hanem annak meghozotala után követte el, különbséget nem tesz, mert a törvény ezt a megkülönböztetést nem ismeri. C. 5899/911. (Gr. XVIII. 384. 1.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom