Grecsák Károly - Sándor Aladár (szerk.): Új döntvénytár. XIV kötet. (Budapest, 1913)

236 Büntetőjog a vádlott felmentésével a törvénynek megfelelő ítéletet hozni kellett. (1912. évi május hó 1-én, 3157. sz.) Arra nézve, hogy a p. res. dominii mellett vett tárgy eladása — sikkasztás lasd U.i Dtár VIII. 420—422. 1.; Ö. D. I. 121. 1.; Gr. VI. 1366—1368. eset. A bizományi viszonyra vonatk. lásd Uj Dtár VIII. 424. 1. — 0. D. I. 121. 1. 387. A zálogbirtokos sikkasztást követ el, ha a zálogot saját követelését meghaladó összeg erejéig alzálogba adja. Sikkasztás minősítésénél nem a dolog teljes értéke, hanem csak a sértettnek okozott kár összege veendő figyelembe. (C. 1912. febr. 14. 1093. sz.) Zálognak alzálogbaadása a tulajdonos beleegyezése nélkül nem képez sikkasztást. C. 388/87. Ellenkező C. 2715/904. (U.j Dtár VIII. 425—426. 1.) 388. I. A bűnvádi eljárás során felmerült köz- és magánjogi kérdések felett is a büntető biróság határoz. — II. Ha az ügyvéd a reá bízott ügyben idegen pénzösszeget tulajdonit el jogtalanul, a büntető bíró nem bizhatja a nézete szerint fenn nem forgó elszámolási viszonyból eredő kölcsönös követelések és tartozások menynyiségét a polgári biróság megállapítására. C: A vád tárgyát képező eseteket tekintve: az özvegy K. L.-né által panaszolt esetre nézve az alsófoku bíróságok által megállapított azon ténybeli adatok alapján, hogy vádlott az ügyfele javára a kérdéses 317 K-t még 1907. évi szeptember vagy október havában behajtotta, de azt többszöri sürgetés daczára, a megbízónak az 1910. évi április hó 11-én történt feljelentésig át nem adta, sem azzal el nem számolt, sőt ilyen számadási viszony közöttük nincs is: önként következik, hogy a vádlott a behajtott pénzzel mint sajátjával rendelkezett, vagyis azt elsikkasztotta, ekként tehát vádlott terhére a sikkasztás büntető uton meg lévén állapitható, nem forog fenn annak szüksége, hogy előzőleg valamely magánjogi kérdés döntessék el. A Sz. M. és M. F-né ügyeiben pedig vádlott nem is a felektől nyert megbízás folytán behajtott, de a határozott rendeltetéssel a megbízóktól átvett pénzt fordította a saját czéljaira, ezekre az esetekre nézve tehát az 1874 :XXXIV. t.-cz. 66. §-a alkalmazást nem is nyerhet, egyébként pedig az alsófoku bíróságok által megállapított ténybeli adatok és azokból vont helyes jogi következtetés szerint a vád alapjául vett ezek a tettek a Btk. 355. §-ában meghatározott sikkasztásak bűncselekményeinek az ismérveit kimerítik. Ellenben a kir. főügyész semmiségi panaszát a m. kir. Curia alaposnak találta, mert vádlott büntetlen előélete, korlátolt beszámithatósága s a kár részbeni megtérítése, enyhítő körülményeket képeznek ugyan, de ezeket nyomatékosan ellensúlyozza a halmazat s főképen az, hogy vádlott a sikkasztásokat mint ügyvéd követte el, ebben a minőségében tehát az ügyvédi álláshoz kötött köz-