Grecsák Károly - Sándor Aladár (szerk.): Új döntvénytár. XIV kötet. (Budapest, 1913)

194 Kötelmi jog mérlegében kell történnie s hogy a részvénytársaság közgyűlése sohasem jogosult a nyugdíjalapot rendeltetése czéljától elvonni, vagy pedig a nyugdíj jogosultak igényeit a B) alatti szabályzat rendelkezéseitől eltérőleg leszállítani. Ezekből a korlátozásokból pedig azt a következtetést kell levonni, hogy a mindenkori nyugdíjtőke alperesnek nem korlátlan tulajdona, hanem a nyugdijjogosultak igényei fedezetére biztosítékul szolgál, tehát az alperesnek korlátlan tulajdonába csak ezeknek az igényeknek kielégítése után fenmaradó részében jut; továbbá, hogy alperes tartozik a nyugdijtőkét évi mérlegeiben tartozásként mindig beállítani; végül, hogy az alperes a nyugdijtőkét rendeltetésétől elütő czélokra nem fordíthatja, hanem vagyonában csorbítatlanul fentartani köteles. Minthogy pedig az ügy ilyen állásában felperesek, mint nyugdíjjogosultát jogosítva vannak annak bírói uton való szorgalmazására, hogy alperes a rendeltetésétől jogtalanul elvont és saját czéljaira önkényesen felhasznált nyugdijalapot, mely első sorban a nyugdijjogosultak igényeinek fedezésére biztosítékul szolgál, állítsa vissza és azt a továbbra is — a nem vitás tényállás szerint — hatályában fennálló B) alatti nyugdijszabályzat értelmében kezelje és fejlessze: a tábla az elsőbiróság ítéletét megváltoztatta és a keresetnek . . . helyt adott . . . A kir. Curia: A másodbiróság ítéletét helybenhagyja azzal a részleges változtatással, hogy az alperest nem kötelezi a nyugdijalapnak a nyugdijszabályzat értelmében továbbfejlesztésére, és hogy az alperes a visszaállítani kötelezett 72.812 korona 12 fűiért kitevő nyugdijalapot csakis a felperesek nyugdij-igényjogosultsága fennállásáig köteles fentartani. Indokok: A másodbiróság Ítéletének e részben itt is elfogadott indokai alapján helyesen állapította meg . . . azt is, hogy az alperesnek az a jogcselekménye, amellyel a nyugdijalapot saját üzleti veszteségeire fordította, jogtalan, mert a mindenkori nyugdijtőke az alperesnek nem korlátlan, hanem a nyugdijjogosultak igényei fedezetére és biztositékául szolgáló tulajdona és helyesen állapította meg azt is, hogy ez a nyugdijalap az alperes korlátlan tulajdonába csak az azt terhelő nyugdij-igényeknek kielégítése után és pedig az ezután fenmaradó részében jut; és ezek szerint helyesen köter lezte az alperest a felpereseknek nyugdíjigényeik biztosítására szolgáló 72.812 korona 12 fillérnyi nyugdijalapnak visszaállítására és a B) alatti nyugdijszabályzat értelmében leendő tovább kezelésére. Minthogy azonban a felpereseknek szerzett jogaik a nyugdijalapnak csakis azon összegére lehetnek, amely nyugdíjaztatásuk idejében már fennállott ... az alperest nem lehetett egyúttal arra is kötelezni, hogy ezt a nyugdijalapot a nyugdijszabályzat értelmében tovább is fejlessze; és minthogy a felpereseknek a dolog természete szerint csakis ahhoz lehet joguk, hogy ez a nyugdijalap addig tartassék fenn, a mig annak fentartása az ő saját nyugdíjigényeik biztosítására szükséges, egyúttal az alperesnek ezt a kötelezettségét