Grecsák Károly - Sándor Aladár (szerk.): Új döntvénytár. XIV kötet. (Budapest, 1913)

160 Kötelmi jog 270. Katonai kötelezettség alatt álló egyénnek pénz felhasználásával való felszabadítása és e czélból minden kísérlet, egyenesen a büntető törvénybe ütköző cselekmény. Az ilyen czélra pénz adása pedig nyilvánvalóan a törvény tiltó rendelkezéseibe ütközik. Az a fél aki a jó erkölcsökbe ütköző cselekmény végzéséért valamely szolgáltatást teljesített, a cselekmény elmaradása esetében az adott szolgáltatást bírói uton vissza nem követelheti. (G. 1912. junius 12. 5780. sz.) 271. Abban az esetben, ha az egy iparágban foglalkozók arra egyesülnek, hogy az ipar gazdaságos űzését veszélyeztető áron aluli ajanlatokat akadályozva, ez által munkájuk rendes forgalmi árát fen tartsák, az ily czélt szolgáló és nem is aránytalanul hosszú időre kötött szerződést sem az abban résztvevők, sem a közönség érdekével nem lehet ellentétesnek és a jó erkölcsökbe ütközőnek tekinteni. Ez a szerződés, bár az állami és a városi munkákra is kiterjeszletett, az 1879. évi XL. t.-cz. 128. §-ába nem ütközik. Nem teszi érvénytelenné a szerződést az 1884 : XVII. t.-cz. 162. §-a alapján az a körülmény sem, hogy a munkások és a munkaadók közötti érdeksurlódások esetére végső esetben a munkazárlat szervezését is megállapítja. A kir. törvényszék: A sommás végzés hatályában fentartatik. Indokok: Alperesnek a kifogása az, hogy a kereseti váltókat ugyan a 2. alatt csatolt szerződésből eredő kötelezettségeinek a fedezetére óvadékul adta felperesnek, de felperes a váltókat nem érvényesítheti, mert a 2. alatti szerződés, mint a jó erkölcsökbe ütköző . . . érvénytelen .... A birói gyakorlat nem helyezkedett arra az álláspontra, hogy a karíell-szerződések általában a jó erkölcsökbe ütközők és igy érvénytelenek, hanem minden egyes esetben külön vizsgálta, hogy a szóban forgott kartell, akár a czélját akár a működését tekintve, nem ütközött-e a jó erkölcsökbe. Ennek a megállapításánál a turpis causát egyrészt a szerződők szempontjából a szabad verseny kizárásában, illetve nagyobb mérvű korlátozásában, másrészt a fogyasztó közönségnek ebből folyó kizsákmányolásában látta, sőt az utóbbi tekintetében az erre irányuló czélzatot is elegendőnek vette. (Curia 2554/V. 1893., — I. G. 123/99., — 6630/P. 1897., — 1505/P. 1899., — 1900/1. G. 193., — 1476/1903., 8377. P/1893., marosvásárhelyi tábla 1907. VIP 2. G. 71.) A mi a szabad verseny korlátozását illeti, a gyakorlat ismételten érvényesnek ismert el oly szerződéseket, melyekben az egyik fél kötelezte magát, hogy bizonyos iparág tekintetében bizonyos időn, vagy területen belül a másik féllel szemben nem versenyez s csupán azt a körülményt állította fel, hogy ne legyen a korlátozás oly mérvű,