Grecsák Károly - Sándor Aladár (szerk.): Új döntvénytár. XIV kötet. (Budapest, 1913)

DOLOGI JOG. A dolgok. (Tervezet 485—504. §§.) 238. A ki nem bányászott kőszén az ingatlannak nem tartozéka. !:anem annak alkotórésze, amely mint ilyen a magyar jog szerint, eltekintve itt a bányajog szabályaitól, az eladott ingatlannal együtt átruháztatik. A magyar jog szerint nincs kizárva sem az, hogy a kőszén kutatásához, a kőszénbánya nyitásához és a kőszén kiaknázásához való jog az ingatlanra vonatkozó tulajdonjog átruházása alkalmával a tulajdonjogtól különválasztassék és az eladó javára szerződésileg fentartassék; sem az, hogy a kőszénhez való ez a jog az ingatlanra vonatkozó tulajdonjogtól elválasztva, a forgalomnak külön tárgyát képezze. (C. 1912. márczius 1. 2986/911. A kir. Curia: ... A 2819/1888. I. M. sz. a. kelt igazságügymin. rendelet nem uj polgári magánjogintézményt rendez be, hanem a már létezett polgári magániogositvány telekkönyvi biztosításának a módjáról intézkedik; az a jogi lehetőség azonban, hogy a kőszénkutatási, kiaknázási és bányászási jogosultság és egyáltalán a föld belsejében levő kőszénhez való jog, a mely egyébként a magyar magánjog szerint a Magyarországon hatályban levő bányajog szabályainak az épségben lartásával a földtulajdonost illeti, a földtulajdontól különválasztassék és önálló jogi létet nyerjen, megvolt az emiitett igazságügymin. rendelet kibocsátása előtt is, a miből viszont az következik, hogy a szerződő feleket és a velük egy tekintet alá eső örökösöket köti az a szerződéses megállapodás, mikép a kőszénkutatási, kiaknázási és bányászási és egyáltalán a kőszénhez való jogosultság nem a mindenkori földtulajdonost, hanem egy harmadik, meghatározott személyt illet. C. 1911. január 18. 4499/910. (Gr. XVIII. 230. 1.) — V. ö.: C. 706/903. (üj Dtár I. •84. 1.); C. 4427/910. II. p. t. (Gr. XVIII. 227. 1.) A birtok és birtokvédelem. (Tervezet 505—524. §§.) 239. Mikor a per körülményei szerint alperes részéről rosszhiszemű, szándékos foglalásról nem lehet szó és az alperes nagyobb fokú gondatlansággal sem terhelhető a határ némi megsértése körül, hanem az egyedül a határt megállapító hatósági határozat téves értelmezésének és a nem eléggé szabatos kitűzésnek tulajdonítandó.