Grecsák Károly - Sándor Aladár (szerk.): Új döntvénytár. XIII kötet. (Budapest, 1912)

384. §. 446 tette, a vádlottnak tehát ennek a tényállításnak a valódiságára kellett volna bizonyítékot felajánlani, már pedig az, hogy a vasútépítésnél Székesfehérvárnak kihagyása a közérdeket sértette-e vagy sem, a sajtóközleményben foglaltakkal semmi öszszefüggésbe nem hozható. A védő továbbá szakértők meghallgatását indítványozta arra nézve, hogy a 900,000 K tulkiadás elkerülhető lett volna-e? Annak megállapítása végett pedig, hogy a pótmunkára nem-e az elhibázott építkezés folytán volt szükség a helyszíni szemle és a vizsgálat megtartását hozta javaslatba. Az esküdtbíróság azonban ezt az indítványt is helyesen mellőzte, mert a vád tárgya nem az volt, hogy a vállalkozó nyert-e az építkezésnél vagy sem, hanem az, hogy Szterényi a vasutat kizárólag gr. Batthyány Lajos vagyoni viszonyának gyarapítása végett építtette; a felajánlott bizonyíték tehát a bizonyítandó tényre nézve alkalmasnak nem volt tekinthető. A védelem „Garai Manó pausáléja" feliratú közleményben foglaltak valódiságára nézve hivatkozott Lányi Bertalan és Boda Dezső tanukra. Minthogy azonban a többi tanú kihallgatása által tisztáztatott az a körülmény, hogy Garai Manó milyen uton-módon jutott Szterényi államtitkár elé s miként szerezte meg a röpiratban kifogásolt összeget; a további bizonyítás helyesen mellőztetett, annál is inkább, mert a védelem nem is jelölte meg tüzetesen, hogy az általa hivatkozott tanukkal mit kiván bizonyítani. „Egy szubvencziós ügy" czimü közleményre vonatkozóan a védelem kérte, hogy a fiumei leszámítoló bank könyvei szereztessenek be, amelyekből megállapítható, hogy a czég egyszerre 150,000 K-át számitoltatott le, kérte megidézni Budapest legelőkelőbb czégeit (név szerint fel is sorolja), akik bizonyítani fogják, hogy a legnagyobb tájékozatlanságra való intézkedés volt a szubvenczió adása azért, hogy valaki Fiúmén keresztül hozzon be déli gyümölcsöt. Tekintve azonban, hogy az ügy mibenállása a tanuk vallomása által és a felolvasott iratok tartalmából megállapítható volt; és hogy nem az volt a bizonyítandó tény, hogy a kereskedelmi miniszter tájékozatlanul járt-e el, hanem az, amivel a röpiv általában vádolta, hogy panamázott — a felajánlott bizonyítás ebben a tekintetben joggal volt mellőzhető. „Vasút a kortesszolgálatokért" czimmel a védelem a valódiság bizonyítását nem kívánta, a bíróság ezt nem is rendelte el. A tényállás tüzetes megállapítása szempontjából azonban a bíróság elrendelte Halászy László osztálytanácsosnak a kihallgatását.