Grecsák Károly - Sándor Aladár (szerk.): Új döntvénytár. XIII kötet. (Budapest, 1912)

154 Öröklési jog. tele mellett köztudomású, hogy egy felnőtt gyengeelméjü és igen könnyen gyógykezelésre szoruló egyénnek eltartása, gondozása, ápolása ezen összegből nem fedezhető; a bíróság özv. P. S.-né gondozása, ápolása, ellátásának egyenértékét 350 K-ban állapítja meg; — ezek alapján megállapítható, hogy az özvegyi haszonélvezet, tárgyát képező ingatlanok évi tiszta jövedelme az özvegy tartás és "ellátására szükséges összegnek kétszerese, tehát azt nagy mértékben túlhaladja; s miután felperesek alperesek egyenes leszármazóinak és az özvegyi jog korlátozását kérelmezni jogosultak is, felperesek keresetének helyt adni és özv. P. S.-né özvegyi jogának korlátozását kimondani kellett. A korlátozott özvegyi jog mérvéül, miután az iratokból kitetszőleg alperes a felperesek által felajánlott természetbeni ellátást igénybe venni nem hajlandó s miután erre akarata ellenére nem is szorítható, a bíróság az ítélet rendelkezésében kitett öszszegben ... (a fenti okokból) vélte megállapíthatónak . . . Ez okból alneres korlátozott özvegyi jogának mérvét a bíróság az ítélet rendelkező részében kitett 350 K évi járadékban és a hagyatéki házban természetben igénybe vehető lakhatási jogban állapította meg. A nagyváradi Tár. itélő táhla: Az elsőbiróság Ítéletét felhozott indokainál fogva helybenhagyja. A kir. Curia: A másodbiróság ítéletét indokolása alapján helybenhagyja. (1911. április 6-án, 5611/1910. sz.) Hasonlós C. 4319/910. (Gr. XVTI. 133. 1.) Lásd meg a Gr. XVTI. 132. lapon összeállított joggyakorlatot a megajándékozattal szembeni özvegyi jogra vonatkozólag. 243. A férjét elhagyott nő, ha hihás volta igazoltatott, az elhagyás ténye által érdemetlenné vált az özvegyi jogra és arra pusztán a házassági kötelék fennállására hivatkozással igényt nem tarthat. A pozsonyi Tcir. tábla: Felperes azt vallotta, hogy mivel férje szemrehányásokkal illette, megunta a házaséletet, 14 hét után férjét elhagyta s annak haláláig. 13 évig, férjétől különváltan élt. A tanuk szerint néhai M. J. a felperest többször hivta viszsza, de csak egyszer eredménynyel s nemsokára az első elhagyás után nejével nem bánt rosszul s az együttélés megszakítására okot nem adott, a felperesnek testvére és sógornője sem tudnak válási okról, és szerintük felperes azért hagyta el férjét, s azért nem akarta az életközösséget visszaállitani, mivel nem volt vonzalma férjéhez; beigazolást nyert az is, hogy felperes szorgalmazta a válást és mivel váló oka nem volt, férjét rábiratta ügyvédjével a válóper indítására; megállapítható, hogy a különélésre nem a férj adott okot, hanem felperes maga nem kivánt férjével élni.