Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. XII. kötet. (Budapest, 1912)

80 Kereskedelmi jog. 902. szám; azonos 530/1903., 568/1902., 698/1900., 1045/1903., 963— 1903., 1602/1895., 1045/1903., 1229/900.) 160. Az egészségi állapotra vonatkozó felelet csak akkor sérti a biztositási közlési kötelezettséget, ha az ajánlattevő testi állapotának felismerésére alkalmas tünetekből, esetleg átszenvedett betegségek jelenségeiből tudhatta, hogy beteg. Ha a biztositott a feltett kérdésre egy általán nem felelt, ezzel nem sétette meg a közlési kötelezettséget. (M. kir. Curia 499/1908 deczember 22.) 161. Nem forog fenn közlési kötelezettség megszegése, mert a biztosítotthoz nem intéztetett az a kérdés, hogy valamely társaság által elutasittatott-e ? Curia: Felperes az A) és B) alattiak szerint alperessel kötött életbiztositási szerződés érvényességét támadja meg és a biztositási szerződést azon az alapon kéri érvénytelennek kimondani, mert alperes az ajánlat tételekor közlési kötelességét megszegte, midőn a 11. kérdés daczára elhallgatta, hogy előző biztositási ajánlatait más társaságok, sőt felperes is visszautasították. Ezzel szemben alperes, aki nem tagadta és beismerte, hogy az A) alatti tétele előtt tett biztositási ajánlatait más társaságok viszszautasitották, sőt kifejezetten beismerte, hogy egy előző ajánlatát felperes is visszautasította; azt vitatta, hogy ő az ajánlatot felvevő D. I. és E. J. előtt felemiitette, hogy előző biztositási ajánlatait viszszautasittattak és azt vitatta, hogy felperesnek a visszautasitásokról különben is tudomása volt. A biróság ugy találta, hogy alperes az A) alatti ajánlat tételekor közlési kötelességét azzal, hogy az előző ajánlatai visszautasítását az ajánlatba fel nem vétette, meg nem szegte és hogy a biztositási szerződés érvényessége ellen ezen az alapon intézett támadás alaptalan. Ugyanis a kereskedelmi törvény 474. §. utolsó bekezdése értelmében, abban az esetben, midőn a szerződő fél a biztositó részéről elébe terjesztett kérdőiv kitöltésére szólittatik fel, a biztqsitott csak a kérdésekre adott feleletek valóságáért felelős. Közlési kötelesség esete tehát csak akkor foroghatna fenn, ha alperes arra a kérdésre, elutasittatott-e valamely társaság által? tagadólag felelt volna. A kérdőívben azonban erre a kérdésre felelet nem foglaltatik s igy alperes az előző ajánlatai visszautasításának elhallgatásával közlési kötelességét meg nem szegte. Felperes egyébként — saját előadása szerint — alperesnek egy előző ajánlatát elutasította és igy tudomással birt arról, hogy alperes már előzetesen tett biztositási ajánlatot, mely el nem fogadtatott. (G. 1908 okt. 28., 218. sz.) V. ö. C. 1908. február 19. 593/907. sz.