Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. XII. kötet. (Budapest, 1912)

473. §. 69 A kir. tsz. azt találta, hogy az emiitett jogszabály a hitelezőre vonatkozó ily kötelezettséget nem foglal magában, mert a nyugta nem az ő, hanem a teljesitö adós vagyoni érdekét szolgálja azzal, hogy bizonyitékot képez a kötelezettség teljesítése tekintetében, s igy, ha a hitelező a teljesítést elismerni tartozik is a nyugta kiállításával, annak költsége jogosan nem őt, hanem az adóst kell, hogy terhelje, mert ellenesetben a hitelező kevesebbel tartoznék beérni, mint amennyi az ő jogos követelése, ami pedig a felek jogviszonyának tartalmával meg nem egyeztethető, és aminek helytelensége szembeszökő oly esetben, amidőn az adós kamatlanul élvezett kölcsönt fizet vissza, amikor is a hitelező még kevesebbet kapna vissza, mint amennyit adott, ha a nyugtailleték is őt terhelné. Alp. tehát az illetéket külön kikötés hiányában a biztosítási összegből le nem vonhatja. Budapesti T.: hh. C; hh. (1907 szept. 5. 857/906. sz.) 137. Ha a biztosító a dijnyugtát éveken át nem készpénz, hanem bon ellenében adta, ki, ugy utóbb ettől a gyakorlattól önkényt el nem térhet. A kir. törvényszék: Megállapítja, hogy felperesnek joga van ahhoz, hogy alperesnek az évi dijat minden év február 13-án felében készpénzzel, másik felében pedig ugyanakkor átadandó s ugyanazon évi szeptember 1-ji lejáratú bonnal egyenlíthesse ki. Indokok: A kereset arra van alapítva, hogy felperes és az ügyletszerző ügynök közt az a megállapodás jött létre, hogy felperes a minden év február 13-á.n esedékes dijat felerészben készpénzzel és felerészben ugyanaz évi szeptember 1-jei lejáratú bonnal egyenlítheti ki. Az nem vitás, hogy felperes a dijakat 7 éven át ilyként fizette s alperes az évi dijaknak ekkénti kiegyenlítését el is fogadta, mignem a 8-adik évi díjnak az előadott módon való elfogadását megtagadta és annak készpénzzel egyszerre való kifizetését követelte. A megállapodás létesülte a kihallgatott tanuknak ellentétes vallomása alapján meg nem állapitható, mégis tekintettel arra, hogy alperes az évi díjnak felében bonnal való kiegyenlítését 7 éven át minden ellenvetés nélkül elfogadta, s hogy a 8-ik évi dijat is, — bár ekkor már az alperes az ily módon való kiegyenlítést kifogásolta, — utóbb felperesnek az ezt tárgyazó megállapodásra való hivatkozása után, szintén ekként kiegyenlítve elfogadta, kétségtelen, hogy peres felek közt ez a teljesítési mód gyakorlattá vált. A hosszú időn át folytatott ezen gyakorlat ellenére pedig most alperes nem állhat elő egyszerre azzal, hogy felperesiül a szokásos kiegyenlítési módot többé el nem fogadja. Mert a feleknek e?:on