Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. XII. kötet. (Budapest, 1912)

42 Kereskedelmi jog. bontása csak okirat kiállítása mellett volna hatályos. (1900. okt. 18. 1. G. 342. sz.) Azonos 944/99. 73/a. Az a körülmény, hogy a biztosított a biztosító-társaság ügynökeivel ellenkező tartalmú megállapodásra jutott, az általa kitöltetlenül aláirt bizt. ajánlat kitöltésére nézve — a biztosító társulattal szemben — a szerződés érvényére befolyással van ugyan, de ha a biztosított a végleges kötvény kézhezvétele után dijat fizetett, ez által konsumálta az ügyletet s így annak érvényét meg nem támadhatja. (Curia 1897 nov. 30-án. 722/897.) 73/b. Ha a biztosítási ajánlat nem is foglalta magában az ajánlattevő szerződési akaratát, de az ennek alapján kiállított kötvényre az ajánlattevő 15 éven át díjfizetést teljesített: ezzel az ajánlatnak tekin-. tendő kötvényt elfogadta és annak tartalma rá nézve kötelező. Ha az ajánlattevő a kötvényt 15 éven át az ügynöknél hagyta és azt meg nem tekintette, ez oly gondatlansága, melyért a biztositó nem felelős. (0. 1910 november 15. 692/910. v. sz. IV. p. t.) 73/c. A biztositó érvényesen kikötheti, hogy az ajánlatot annak keltétől számított 30 nap alatt visszautasíthassa. A KT. 468. §-ának vélelme csak ellenkező kikötés hiányában alkalmazható. (C. 1910 ápr. 5. 118/910. v. sz. IV. p. t.) Elfogadott állandó gyakorlat. V. ö. C. 373/910. V 74. A mennyiben valamely fél a biztosítási ajánlat felvételére szolgáló űrlapnak vagy már kitöltött ajánlati nyomtatványnak aláírására az ügynöknek csalárd megtévesztésével biratott reá, ez a körülmény a biztosító-társasággal szemben sikerrel felhozható, még abban az esetben is, ha erről az ajánlat benyújtása és elfogadása alkalmával a biztositónak tudomása nem is volt. (Curia 1903 okt. 8. 37/1903.) 75. Az ajánlatban foglalt kötelező nyilatkozatnak aláírásával vállalt kötelezettség alól való felmentésre nézve az ügynök külön megbizás hiányában a társulat megbízottjának nem tekinthető. Minthogy a jelen esetben alperes a megtévesztési kifogást nem arra alapította, hogy a felperes ügynökei őt arra nézve ejtették téveclésbe, hogy az ügylet után fizetendő dijak csekélyebbek lennének, mint az első m. ált. biztosító-társaságnál általa fizetett