Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. XII. kötet. (Budapest, 1912)

18 Kereskedelmi jog. termésre vonatkozó vagyoni érdek az eladótól a vevőre háramlóit. Már most különösen szem előtt kell tartani, hogy ezúttal nem a tulajdon kérdése, hanem azon kérdés forog szóban, ha vájjon felperes akkor, midőn a bevallásban magát a biztositott buza tulajdonosának mondta, valótlan és oly valótlan előadást tett-e, mely által alperes egy fontos körülményre nézve tévedésbe ejtetett. Nem lehet pedig állitani, hogy felperes valótlan előadást tett volna; mert mig egyrészről tárgyilag véve a vételi szerződésnél fogva tulajdoni jogczjmmel csakugyan bírt s a megvett termés körüli veszélyt ő viselte, addig másrészről alanyilag véve a közönséges élet felfogása szerint magát a fentebb jellemzett vétel alapján valóságos tulajdonosnak tekinthette. Azt sem lehet elfogadni, hogy itten fontos körülmény forogna fenn. Mert alperes nem hozott fel oly konkrét okokat és ilyenek alig képzelhetők is, melyek alapján feltehető lenne, hogy az esetre, ha felperes a bevallás alkalmával a H. alatti szerződést alperessel közölte és a biztositást mint vevő eszközölni kivánta volna, alperes a biztositást vagy éppen nem, vagy csak más feltételek alatt vállalta volna el, világos lévén, hogy felperes a buza biztositása iránt nagyon is érdekelve volt, miután a fizetendő vételár fejében fivére tartozásaiéit már kezességet vállalt volt. (1887 április 26. 4/1886. sz.) 30. A pernek nem vitás adataiból kétségtelen, hogy felperes aratómunkásaival abban egyezett meg, hogy munkabérüket a termés hányadrészében fogja megfizetni, megállapítható továbbá az is, hogy a felperes aratómunkásai az aratási munka befejeztével nem vették igénybe az 1898: II. t.-cz. 35. §-átan részükre biztositott azt a jogot, hogy munkabérüket nem a termés hányadrészének természetben való kiszolgáltatásában, hanem készpénzben követelhessék — a minek folytán az aratókat megillető gabonatermés hányadrésze külön is rakatott. A dolgok ily állásában kétségtelen, hogy ez a külön rakott és időközben elégett gabonarész a biztosiiási szerződés 36. pontjában foglalt azon gabona mennyiség fogalma alá vonandó, mely mint az aratók tulajdonát képező rész a biztosítás tárgyát nem képezte. Nem változtathat ezen megállapítás helyességén az a körülmény, hogy az illető aratók az időközben bekövetkezett tűzkáreset után munkabéreiket készpénzben követelték a felperestől és ez nekik az illetékes közigazgatási hatóság által meg is ítéltetett, mert ez egyrészt nem lehet befolyással a peres felek közötti jogviszony elbírálásánál, másrészt mert a csatolt vonatkozó határozatok szerint felperes kártérítés ezimén köteleztetett az elégett hányadrész helyett annak szerződésileg megállapított készpénzértékét megfizetni és pedig azért, mert a vonatkozó munkaszerződés értelmében felperes „bármely esetben" volt köteles az arató munkásoknak holdan-