Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. XII. kötet. (Budapest, 1912)

152 Kereskedelmi törvény. lyóan a második díjrészlet a kereskedelmi törvény 485. §. 4. pontja értelmében nem követelhető. (Curia 1897 november 18. 322. és 324. sz.) 335. Oly esetben, a midőn a biztosítási dij 12 évre olykép állapíttatott meg, hogy az első és utolsó év díjmentes: a második évre fizetendő díjrészlet első díjrészletnek lévén tekintendő, ez a második részlet nem esik a Curia 26. sz. döntvényének fogalma alá és igy nem képez visszatérő időszakokban fizetendő dijat, melyet biztosított a kereskedelmi törvény 485. §. 4. pontjában folyóan megfizetni nem tartozik. Curia: Az nem vitás, hogy a kereset tárgyát képező váltókövetelés alapjául szolgáló váltók a felperes által elvállalt tüzkárbiztositás fejében fizetendő és 1894. évi július 17-én lejárt biztosítási dijakat képviselnek, valamint az sem vitás, hogy a létrejött biztosítási szerződés értelmében felperes a biztositásnak 1893 július 17től 1894 július 17-ig terjedő első évében a koczkázatot a több évre kötött biztosításra való tekintettel ingyenesen viselte; és igy kétségtelen, hogy alperes, ki a második év elején lejárt kereseti dijváltókat be nem váltotta, biztosítási dijakat egyáltalán nem fizetett, holott pedig felperes a koczkázatot egy egész éven át viselte. Ily tényállás mellett alperes a szóban forgó lejárt dijakat felperesnek, a ki koczkázatot viselt, teljes összegben megfizetni köteles azért, mert a kereskedelmi törvénynek idézett 485. §-ában foglalt rendelkezés csakis a visszatérő időszakokban fizetendő — tehát oly biztositási dijakra nyerhet alkalmazást, melyeket megelőzőleg, ha nem több, de legalább egy biztositási dijnak a fizetése már megtörtént, minthogy az első évben teljesitendett díjfizetés visszatérőnek nem minősíthető. (1896 márczius 11. 943. 1895. sz.) Ellentétes C. 859/96., 1367/97. 336. Oly esetben, midőn az életbiztosítási dij nem évi, hanem rövidebb (féléves, évnegyedes vagy hónapos) időszakokban fizetendő, a biztosított, habár magát az egész első évre eső dij fizetésére kötelezte, nem tartozik az első év folyamán lejárt összes díjrészleteket megfizetni. Indokok: A keresk. törv. 505. §-a 3. pontja szerint az életbiztosítási szerződés hatályát veszti, ha a visszatérő időszakokban fizetendő dij a lejárat után 30 nap alatt, vagy az evégre engedett halasztás eltelte előtt le nem fizettetik; kivételnek e tekintetben csak akkor van helye, ha a késedelem erőhatalom vagy véletlen baleset által okoztatik; az 507. §. szerint pedig a felek kölcsönös jogaira és kötelezettségeire nézve a biztositási szerződés határozatai csak any_ nyiban szolgálnak irányadóul, amennyiben azok a törvénynek az életbiztosítási ügylet szabályozó fejezetében megálla-