Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. XII. kötet. (Budapest, 1912)

474—475. §. 101 rótt közlési kötelezettségnek szándékos megsértése folytán a Kt. 475. §-ában neki megadott megtámadási jogról lemondott; aminthogy a törvény neme is zárja ki azt, hogy a biztosító ezen őt megillető megtámadási jogról előzetesen is — mint a jelen esetben — lemondjon, amely esetben a biztositó a vele szerződő felet a törvény szerint reárótt kötelezettség és ebből folyóan az ennek megszegésével máskülönben járó terhes jogkövetkezmények alól is felmenti; ami által lényegileg azt jelenti ki, hogy a vonatkozó közlési kötelezettség elmulasztásának vagy a tudatos elhallgatásnak jelentőséget nem tulajdonit, hanem azokról a körülményekről, amelyeket a koczkázat elvállalása szempontjából fontosaknak tart, a biztosított által nyújtott adatokra való tekintet nélkül, maga fog meggyőződést szerezni. Helyes ugyan alperesnek az a vitatása, hogy a megtámadhatlanság kikötése a szerződő felet csalásra fel nem jogosíthatja, ámde a valótlan előadás vagy tudatos elhallgatás magában véve — a büntetőjogi beszámítás kérdésétől el is tekintve — még csalást nem képez, mert ehhez megkívántatik a valótlanul nyilatkozó vagy a köteles nyilatkozattételt elmulasztó félnek olyan ténye, amely a való tényállás kiderítését a biztositóra nézve lehetetlenné teszi vagy legalább is lényegesen megnehezíti; ily tényeket azonban alperes nem bizonyított, mert a becsatolt büntető-bírósági ítéletekben megállapított tényállás, valamint a 982/904. sz. a. e helyütt elintézett perhez csatolt és ezúttal betekintett bűnügyi iratoknak adatai sem a biztosított, sem a kedvezményezett ilyetén ténykedését egyáltalán nem bizonyítják. A fent kifejtettek szerint alperesnek a felperesi követelés jogalapja ellen támasztott összes kifogásai alaptalanok lévén, őt mindkét alsóbiróság Ítéletének e részbeni megváltoztatásával — az 1% kifizetési illeték levonásával fenmaradt — 4950 koronányi kereseti követelésnek és ezen öszszegnek a kötvény-feltételek értelmében, a megkívánt okmányoknak a keresettel történt bemutatásától számított 60-ik nap, vagyis 1902. évi július 16-tól járó 5% késedelmi kamatának megfizetésében elmarasztalni kellett. (Curia 1905 márczius 16. 113/905. sz., azonos 1638/904. sz.) V. ö.: C. 1202/900., 1641/902. 201. Az alapperben azért elutasított biztosított, mert egy előző tűzkárt elhallgatott, sikeresen újíthatja meg a pert azon az alapon, hogy a biztositó nem tulajdonított fontosságot ezen körülmény elhall. gatásának. Azt a körülményt, hogy az előző tüzesetet a biztosító-társaság adott esetben nem tekintette fontosnak, abból állapította meg a biréság, hogy a biztositó a biztosítási szerződést a később meghozott ítélet szerint reá nézve sikeres kimenetelű alapper folyama alatt változatlan feltételek mellett fentartotta.