Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. XII. kötet. (Budapest, 1912)
474—475. §. 93 tekinthető. Ez a panasz ugyancsak alaptalan, mert a fentebb kifejtettek szerint a kérdéses válasz csakis a biztositási feltételek hivatkozott határozmányával kapcsolatban értelmezhető és bírálható el és már rendeltetésénél fogva sem jöhet figyelembe, mint felperes különleges szerződési akaratának önálló kifejezője. (1907 márcz. 22. II. G. 10. sz.) 189. Nem támadható meg a biztositási szerződés a közlési kötelezettség megsértése czimén, ha a biztositott a betörés ellen biztositott ingókat saját tulajdonának állította, holott azok egy része másnak tulajdonát képezte. Kereskedelmi és váltótsz.: A nem vitás tényállás szerint felp. biztositási szerződést kötött alp.-sel betöréses lopás ellen. Ugy H. B.-né, H. L., L. I. és K. D. D.-né tanuk vallomásából, valamint a budapesti főkapitányság 40.429/906. sz. a. kelt és R) a. csatolt végzésével a kir. tsz. bizonyítottnak találta, hogy felp. biztositott lakásában 1906 február 22-én álkulcscsal betörtek és különböző tárgyat elloptak. Minthogy pedig alp. nem is valószinüsitette, hogy felp. valamely alkalmazottja követte el a lopást, sőt ellenkezőleg az összes tanuk által egyértelműen előadott tényállásból (előszoba ajtaja nyitva) kitűnik, hogy a tolvajoknak idegen egyéneknek kellett lenniök: alp. kártérítési kötelezettségét meg kellett állapítani. Alp.-nek azt a kifogását, hogy felp. megsértette a közlési kötelezettségét és igy a biztositási szerződés a Kt. 475. §-a értelmében érvénytelen, a kir. tsz. alaptalannak találta. Ugyanis alp. azt panaszolja a közlési kötelezettség megsértése gyanánt, hogy felp. a 2. sz. a. csatolt ajánlatban a biztositott ingóságokat saját tulajdonának állította, holott az esemény bekövetkeztekor kitűnt, hogy a biztositott tárgyak egy része nem a felp. tulajdonát képezte. Eltekintve azonban attól, hogy azért, mert a biztositott tárgyak egy része nem a felp. tulajdonát képezte, a felp. tulajdonát képező ingóságokra vonatkozó szerződés érvénye a Kt. 475. §-a értelmében meg nem támadható: a kir. tsz. abból, hogy felp. a neje és a vele egy háztartásban élő anyósa ingóságait is mint sajátját biztosította, a közlési kötelezettség megsértését nem állapította meg, mert ez nem tekinthető olyan körülménynek, amely a biztosítás elvállalására befolyással lehetne. Ugyanis a közös háztartás fejének kétségtelen gazdasági érdekét képezi nemcsak a saját, hanem a háztartásban élő személyek ingóságainak megtartása is és mert az által, hogy felp. a háztartásában, de esetleg külön vagyonából élő anyósa ingóságait biztosította, éppen az nyert biztosítást, hogy felp., mint a háztartás