Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. XII. kötet. (Budapest, 1912)

474—475. §. 91 összeg 25%-ának, vagyis a kereseti összegnek fizetése iránt vállalt felperes irányában kötelezettséget. Alperes azonban a K. T. 474. és 475. §-ai alapján a biztosítási szerződés érvénytelenségét vitatta abból az okból, hogy felperes a 2. pont a. ajánlat 6-ik bekezdésére, mely szerint az ajánlattevőhöz az a kérdés intéztetett, hogy a vadászati sportot üzi-e, a valóság ellenére „nem"-mel felelt. Amely körülmény pedig az ált. bizt. feltételek 7. §-ának második bekezdésére való tekintettel a biztositás elvállalására és a dijösszeg határozására lényeges befolyással birt. Mindenekelőtt kétségtelen, hogy az A) alatti kötvény alapját képező 2. a. ajánlatot, mely az előbb emiitett nyilván valótlan bevallást tartalmazza, felperes sajátkezüleg irta alá, mert felperes nem tagadta világosan ezen okiraton előforduló névaláírásának valódiságát; magának az okiratnak határozatlan és ez okból a prts. 171. §-ának megtorló intézkedése alá nem eső tagadása pedig nem volt figyelembe vehető. De a 2. pont alatti okirat valódiságát a tanuk vallomása is bizonyltja. R. G. tanú vallomásából pedig az tűnik ki, hogy a 2. pont a. ajánlat 6. kérdésére válaszul beirt „nem" szócskát nem felperes irta be az ajánlatba, hanem alperesnek üzletszerző ügynöke minőségében közbenjárt R. G., ki az Írásból láthatólag az ajánlat összes kérdéseire adott válaszokat kitöltötte. Beigazolást nyert, hogy felperes az ajánlat aláírása előtt alperesnek üzletszerző ügynökével közölte, hogy vadászni szokott s ezzel kapcsolatban kijelentette azt is, hogy a szerződést ugy köti meg, hogy a vadászati halesetekre is vonatkozik. Ezen közlés után pedig az ügynöknek az a ténye, mely szerint az ajánlat 6-ik kérdésére a nem szócskát irta be válaszul, nyilván a biztosított akarata ellen, annak megtévesztésére történt. Az ajánlat felvételére megbízott ügynök megtévesztésével szemben a biztosító a biztosítottnak hamis bevallására nem hivatkozhat. Jelen esetben különösen azért nem, mert a bevallást az ügynök irta bele az ajánlatba s igy a biztosított által vele közölt adatokkal ellenkező válaszok nem tekinthetők a biztositottói eredőknek. És bárha bizonyítva nincs is, nem tekinthető kizártnak az a lehetőség, hogy felperes a kérdéses valótlan válasz beírását nem méltatta kellő figyelemre, vagy a válasz utólag, tudtán kívül vezettethetett be. Tekintve tehát, hogy alperes nem is vitatta, hogy felperes ügynökkel összejátszva, a valótlan válasz beírására határozott utasítást adott, alperesnek a közlési kötelesség megsértéséből származtatott kifogását elvetni s a biztosítási ügylet érvényessége megállapításának következésekép alperest a biztosítási szerződés teljesítésére s ekkép a felperes sérülésének megfelelő kártérítés fizetésére kötelezni kellett. (M. kir. Guria 425/1909. — 1909 okt. 21.)