Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. IV. kötet. (Budapest, 1912)
Kereskedelmi törvény 276. 69 nem a kikötött teljesítés fejében adatik. Ebből kifolyóan az, hogy valamely ügylet kötése alkalmával fizetett összeg foglalónak tekintessék, nem a szerint állapítandó meg, hogy a felek azt foglalónak czimezték-e vagy nem, hanem ngy, hogy a szerződési feltételek szerint bir-e az valóban foglaló minőségével vagy sem? A K. T. 277. §-ának első bekezdésében foglalt rendelkezés alapján a foglaló nemcsak a szerződés megkötése jeléül, hanem a teljesítés biztonságára is szolgál. Tekintve már most, hogy az elsőrendű alperes a 300 írt átvételét igazoló nyugtában előpénznek czimezte s azt a felperes nevében eljáró jgy fogadta el s az elleniratban azt hozta fel, hogy a szerződési feltételek közt volt az is, hogy az előre adott 300 frt a fa átadásakor 1000 frtra kiegészítendő s ez az összeg mint előpénz az utolsó részletbe beszámittatik; tekintve, hogy a felperes a válasziratban csupán azt hozta fel erre vonatkozóan, hogy a foglaló és előpénz egy fogalmat jeleznek s a foglalói minőség bizonyítására nem hozott fel oly körülményekét, melyek folytán a bíróság állapithatná meg azt, hogy a szóban forgó 300 forint valóban foglaló minőségével bír, mindezeknél stb. (C. 1899. okt. 20. 747. sz.) 1734. Vételárelőlegül nevezett összegnek foglaló minőségét nem állapithatja meg az, hogy az utolsó áruszállitmány vételárába volt betudandó, mert ez a rendeltetés nem kizárólagos sajátsága a foglalónak s a vételárelőleg adásával is összefér. (C. 1899. febr. 5. 1254/1898. — Azonos: 896/1893. sz.) 1735. Fedezeti váltó alapján a foglaló követelhető. (C. 1898. május 4. 342. — Azonos: 612/1901., 955/1886. sz.) 1736. A részletenként szállítandó áru vételárába részletenként betudandó összeg nem bir a foglaló minőségével és arra a foglaltra vonatkozóan fennálló anyagi jogszabályok alkalmazást nem nyerhetnek. (:.: Az alperesnek átadott 500 írtról felperes azt állította s több tanú vallomásával bizonyította is, hogy az foglalóként szolgált azzal a meghatározott rendelkezéssel, hogy az összeg az utolsó két pár ökör vételárába lesz beszámítandó, mig ugyanez összegre vonatkozóan alperes viszont azt vitatta, hogy azt felperes kötelezel tségeinek teljesítésének biztositékául adta-és ezt az állítását K. V. tanú vallomásával támogatta. Az a körülmény, hogy valamely összeg foglalónak tekintessék, nem a szerint állapítandó meg, hogy azt a felek foglalónak nevezték-e vagy sem, hanem ahhoz képest, hogy a szerződés tartama szerint bir-e az összeg foglaló minőségével s minthogy felperes beismerése szerint szerződéses megállapodást képezett az, hogy az alperesnek átadott 500 frt az utolsó két pár Ökör vételárába legyen beszámítandó, a részletenként szállítandó áru vételárába részletenként betudandó összeg