Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. IV. kötet. (Budapest, 1912)

40 Kereskedelmi törvény 272. C. mini felülv. tan.: A felebbezési bíróság helyesen fejtette ki azt, hogy elmaradt nyereségnek a felperesek mostani ós ama vagyoni állapota között mutatkozó különbség tekintendő, mely utóbbi vagyoni állapot a kárt okozó cselekmény bekövetkezte nélkül, a dolgok rendes folyása, a már tett intézkedések és a létrejött elcsépeltetési szerződések alapján, valószinüséggel várható volt, illetve beállott volna. Az elmaradt nyereség jogi fogalmának ezzel a helyes meghatározásával azonban ellenkezik a felebbezési biróságnak az a rendelkezése, amely szerint az 1897. évre kihatóan félévre számított gépvételári kamat fejében 228 koronát felperesek terhére leszámitott; mert a felebbezési biróság Ítéletében elfogadott tényállás szerint felperesek az 1897. évre a vételár után kamatot és az 1897. év deezember hó 31-ik napja előtt vételárt egyáltalán fizetni nem tartoztak, ha tehát alperes a gépet a kikötött minőségben szállította volna abba a helyzetbe, hogy ezek 1897. évre kihatóan a vételár után kamatot fizessenek, ugy ez esetben nem állott volna be az, hogy ama kamat czimén felperesek 228 koronát vagy kisebb összeget kiadtak, vagy kiadniok kellett volna; következésképen magának a szerződésnek, de még a méltányosságnak sem felel meg az, hogy alperes akkor, amikor a szerződést önhibájából nem teljesíti, ama kamat iránt olyan vagyoni előnyben részesüljön, ami őt a szerződós teljesítése esetében meg nem illette volna; már pedig a szerződés teljesülése az alperes hibájából még 1897 deezember hó 31-ik napja előtt hiúsult meg, és a felebbezési biróság felperesek javára elmaradt nyereséget csak az 1897. évi augusztus hó 24-ik napját megelőző időre állapított meg. (1901. .márez. 28. I. G. 96. sz.) 1072. A kir. Curia megállapitota, hogy az alperes a felperes mulasztása folytán 25 munkaéjt nem használhatott ki és hogy ezáltal éjenként oly 10 munkaórát mulasztott, mely alatt 25 köbméter, vagyis mindössze 625 köbméter fát dolgozhatott volna fel és hogy ezáltal 1562 K 50 f. kárt szenvedett. Ezért a kárért pedig felperes felelős. Az alperes sürgetései folytán ugyanis a felperesnek külön utánjárással kellett volna meggyőződóst szerezni arról, hogy elküldték-e valóban a gépeket vagy sem, nem pedig az alperest azzal a valótlan állítással nyugtatni meg, hogy a gép jun. 27-én már elment. Ennek elmulasztása oly nagyfokú gondatlanságot képez a felperes részéről, melyért a szándékos károsító módjára felelős az alperesnek. Ennek ellenében hiába hivatkozik felperes a 2. alatti költségvetésben foglalt arra a kijelentésére, hogy kárért és elveszett haszonért semmi esetben sem nyújt kárpótlást; mert oly kikötés, hogy a szerződő fél a szándékos vagy az ezzel egyenlő elbírálás alá eső nagyfokú gondatlanság által okozott kárért nem felelős, érvénytelen. (C. 1908. márez. 10. 343/907. sz.)