Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. III. kötet. (Budapest, 1911)

46 Kereskedelmi törvény 23— Alperesek a jelen esetben felp. czégét csak akkor bitorolták volna, ka a B) alatt csatolt vásznat felperes nevében, tehát felperes ezége alatt adták volna el; mert felperes kereskedői nevének, a czégnek használatával csak akkor éltek volna vissza, tehát felperes czégét csak akkor bitorolták volna. Ellenben, hogy a kérdéses árura felperes czégét magában foglaló nyomtatott papírlapot alp.-ek illesztették, azon tény által, hogy az árut ily módon adták tovább, minthogy az árut felp. czégét magában foglaló nyomtatott papírlappal ellátva, de saját nevük alatt adták tovább, az ügylet megkötésénél tehát felp. czégét nem használták, a kereskedelmi törvény 24. §-ában emiitett czégbitorlást el nem követték. (C. 1887. november 23. 850. sz.) 191. A bejegyzett czég részére a kereskedelmi törvény 17. és 24. §-aiban biztosított oltalom feltétlen és igy kiterjed a be nem jegyzett kereskedők által használt czégekre is. A kir. Curia: A kir. Tábla Ítélete az elsőbiróság Ítéletéből átvett indokok alapján és azért is helybenhagyatik, mert a pernek nem vitás adatai szerint felperesnek czége akkor, amikor alperes azonos szövegű czég alatt ugyanazon községben üzletét megnyitotta, a czégjegyzékbe már be volt vezetve, mely bejegyzés folytán felperes a kereskedelmi törvény 17. és 24. §-ai alapján joggal követelhette, hogy alperes az azonos szövegű czég használatától eltiltassék; mert felperesnek ezen jogára nem bír befolyással az a körülmény, hogy alperes a kereskedelmi törvény 5. §-a értelmében esetleg nem volt köteles az üzlet megnyitásával egyidejűleg czégét bejegyeztetni, mivel a bejegyzett czég részére a fentebb felhívott §-ok értelmében biztosított oltalom feltétlen és igy kiterjed a be nem jegyzett kereskedők által használt czégekre is. (1905. deczember 4. 37/1905. sz. a.) 192. Czégbitorlást csak czéghasználat által lehet elkövetni, az az eljárás tehát, hogy valaki egy más személy nevében fuvarozásra átvesz árukat, czégbitorlásnak nem minősithető. A K. T. 24. §-ában emiitett czégbitorlás esete csak akkor forog fenn, ha megállapítható, hogy valaki másnak a czégét jogosulatlanul használja. A czég használata pedig csak akkor állapitható meg, ha valaki az illetőnek czégét jegyzi, vagy czimtáblájára, számláira, levélpapírjaira irja vagy reá nyomtatja, vagy egyéb módon a saját üzletének ismertetésére tünteti fel. Ezek szerint tehát a nmsodbíróság Ítéletének indokolásában elfogadott tényállás alapján az alperes ellen a felperes czégének jogosulatlan bitorlását nem lehetett megállapítani azért, mert alperesnek abbeli eljárása, hogy a B. J. által felperesnek adott megbízás alapján az alperes a fuvarozás végett átadott ládát mint felperes czég állítólagos megbízottja átvette és szekérre tette, nem tekinthető czégbitorlásnak. Ezért kellett felperest czégbitorlás iránti keresetével elutasítani. (C. 1905. május 31. 1209/1904. sz.)