Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. III. kötet. (Budapest, 1911)

Kereskedelmi törvény 10. §. állapitható meg, hogy az aláírással a czégtulajdonos nem a czéget akarta kötelezni. T. sz.: A keresetet elutasítja. Indokok: Felperes a kereseti váltón lévő „J. K. et Sohn" elfogadói czégaláirás alapján, mely czégaláirás válaszbeli előadása szerint K. J.-től számazik, K. J.-né született W. A.-t, mint a „K. J. és íia czég" tulajdonosát vonta perbe, azon az alapon, hogy a „Joli. ív. et Sohn" czég a „K. J. és fia" czéggel ugyanazonos. A hivatalból megtekintett társasezégjegyzék V. kötet 108. lapja szerint „K. J. és fia" czég van bejegyezve, mely czégnek társtulajdonosai „K. J. és ifj. K. J." voltak, mely czég 1903. évi augusztus hó 14. napjától németül is „J. K. et Sohn" jegyeztetik és mely czégtől ez időtől fogva egyedüli tulajdonosa a perbe vont K. J.-né sz. W. A. Ellenben „Joh. K. et Sohn" czég bejegyezve nincs. Minthogy pedig a Kt. 10. §-a értelmében a czég azon név, mely alatt a kereskedő üzletét folytatja és melyet aláírásul használ, a törvény e rendelkezéséből kitűnik, hogy a czégre csak azok az aláírások kötelezők, melyek a czég szövegének megfelelnek és minthogy a kereseti váltón levő elfogadói aláírás az alperes czégével nem azonos, abból az aláírásból a K. J. és fia alperesi czégre kötelezettség nem keletkezett. Bpesti T.: Alperest marasztalja. Indokok: Nem volt figyelembe vehető alperesnek az a kifogása, hogy K. J. és fia czég, mely németül J. K. et Sohn czég alatt is be van jegyezve, nem volna azonos a kereseti váltón elfogadóként szereplő Joh. K. et Sohn czéggel, mert az alperes nem tagadta, hogy a váltón levő Joh. K. et Sohn elfogadói aláírás K. J.-től, mint K. J. és fia czégnek a váltó kiállítása idejében volt tulajdonosától származik, arra pedig 'nincs adat, hogy K. J. nem a J. K. & Sohn czéget akarta volna képviselni. Minthogy pedig a felperes részéről D. alatt másolatban csatolt és alperes részéről valónak elismert közjegyzői okirat szerint alperesnek üzletét és gyárát 1903. évi április hó 28-án, tehát a kereseti váltó lejárta és beperesitése előtt K. J.-né született W. A. vette meg, ki ugyanezen okiratban arra is kötelezte magát, hogy az ott fehozott tartozásokat, valamint még egyéb létező és az okiratban nem részletezett üzleti árutartozásokat is a sajátjából kifizeti és az eladót a fizetési kötelezettség alól mentesiti. minthogy továbbá a kereseti váltó annak világos tartalma szerint árukért adatott, ennek ellenkezőjét pedig alperes bizonyitani meg sem kisérlette, mindezeknél fogva megállapítható, hogy az alperes czég jelenlegi tulajdonosa az üzlet átruházásánál a czégnek a kereseti váltóra vonatkozó kötelezettségét is átvette s ehhez képest a Kt. 20. §-a értelmében a kereseti váltó kifizetéséért is felelős, miért is az elsőbiróság ítéletének megváltoztatásával alperest a váltótörvény 23. §-a alapján a kereseti tőke és járulékainak megfizetésére kötelezni kellett. C: A másodbiróság Ítéletét hh. (1900. május 22. 1043. sz.) Döntvénytár III.