Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. III. kötet. (Budapest, 1911)

206 Kereskedelmi törvény 70., 71., 72., 73. §§. 723. A közkereseti társaság tagjai által a társaságnak átengedett pénz, vagy már elhasznált vagy helyettesíthető dolgok, nemkülönben az elhasználhatatlan vagy nem helyettesíthető dolgok is, ha azokhoz a társaság valamely tagja magának tulajdonjogot nem tartott fenn s a társaság részére nemcsak használatul engedtetnek át, a társaság tulajdonába mennek át, valamint a társaság tulajdonává válik az is, amit maga a társaság szerez. Az egyes tagok tulajdonjoga azokra megszűnik és tulajdonossá a társaság mint jogi személyiségekkel biró egység lesz. Minek következménye, hogy habár a társaság tagjait vagyoni érdekek fűzik is a társasághoz, a társaság vagyonára vagy annak egyes alkatrészeire tulajdonjoggal nem, hanem csak vagyoni illetőséggel birnak, de a társasági vagyonhoz sem külön, sem közös tulajdoni joggal, amely eme vagyon feletti önálló rendelkezést foglalná magában, nem birnak. (C. 1901. január 9. 1489/1900. sz.) 70., 71. §. 724. A társasági tag a társaságnak bérbeadott terület bérösszegét a társaság fennállása alatt is érvényesítheti a társaság ellen. (C. 1890. november 27. 1856/1889. sz.) 725. A közkereseti társaság egyik tagja által magának a társaságnak kölcsönadott összeg a társaság felszámolása nélkül esedékesség esetében követelhető. (C. 1892. aug. 31. 9279. sz.) 728. A közkereseti társaságnak az a tagja, akinek a társaság szolgálati illetményt biztosított, ebbeli igényeit nemcsak a társaság, hanem annak többi tagjai ellen is érvénvesitheti. (C. 1907. ápr. 19. 1461/906. sz.) 72., 73. §§. 727. Alperes azt vitatja, hogy felp. nem bir egyharmadrész vagyonilletőséggel, mert az erdőállományok vásárlására fordított s e szerint betétet képező összeghez, bárha erre a szerződés által kötelezve volt, nem egészen egyharmaddal járult s igy ő csak betéte arányában való vagyonilletőséggel bir a társaság vagyonában. Ezen érvelés azonban jogos alappal nem bir, mert ha való volna is alperes állítása, ennek nem alperes által vitatott következménye van, hanem a kereskedelmi törvény 73. §-a szerint azt eredményezheti, hogy a késedelmes fél a társaságnak a késedelem beállta napjától kamatot köteles fizetni, fenmaradván a társaságnak a mulasztás által okozott netáni nagyobb kár megtérítése iránti igénye. (C. 1901. január 9. 1489/900. sz.)