Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. III. kötet. (Budapest, 1911)

144 Kereskedelmi törvény 58. §. nak elnöke pedig ezért felperesnek kérelme daczára elégtételt nem szerzett, sőt a felperes ellen irányuló rágalmazó állításokkal az igazgatóságot a felperes lemondásának elfogadására bírta rá. Az, hogy a társaság elnöke a felperes lemondását minő előterjesztéssel bocsátotta az igazgatóság határozata alá, mint a lemondás benyújtása után felmerült körülmény a lemondás okainak elbírálásánál figyelembe nem 'vehető és igy a lemondás okául egyedül az intézeti ügyésznek fentebb emiitett megjegyése tekintendő; minthogy azonban ez az alperes által beismert megjegyzés a felperes egyéni becsületét nem érintette, de különben sem maga az alperes, illetve az alperesi társaság igazgatóságának tagjai által tétetett, az felperesre nézve a szolgálati viszony egyoldalú megszüntetésére törvényes okul nem szolgálhatott és igy felperes ezzel a lemondással szemben a felmondási időre járó illetményei tekintetében törvényen alapuló igénynyel nem bir. C: A másodbiróság Ítélete helybenhagyatik. (Curia 1905. november 2. 670/1905. sz. a.) 542. C.: A szolgálatba adó csődbejutásakor a szolgálatot felmondás nélkül elhagyó segéd nincs jogosítva a tömeg ellen felmondási időre járó bért követelni. (802/87.) 543. A segéd a felmondási időre járó illetményét akikor is követelheti, ha a szolgálatból azonnal történt elbocsátásának kijelentése után szó nélkül rögtön távozik. Az ipartörvény 97. §-a biztosítja a segédnek a felmondási időre járó bért, mihelyt törvényes ok nélkül azonnal elbocsáttatik, amiből önként következik, hogy törvényes ok hiánya esetében az azonnal való elbocsátásnak a főnök vagy helyettese részéről való kijelentése már megállapítja a segédnek a felmondási időre járó illetményhez való igényét, neki tehát ez igény megszegése végett sem felszólalásra^em fentartásra szükség nincs, hanem szó nélkül távozhatik a szolgálatból és érvényesítheti főnöke ellen igényét, következőleg az a tény, hogy az elbocsátás kijelentése után szó nélkül távozott, nem szolgálhat alapul arra a jogi következtetésre, hogy önként hagyta el szolgálatát. Minthogy tehát a felek szerződését képező 2. sz. rendszabály 19. d) pontja szerint csak ismételt verekedés jogositja fel az alp.-t a segéd azonnal való elbocsátására, az elsőbiróság azonban Ítéletében megállapította, hogy alp. ismétlés esetét nem bizonyította; minthogy e szerint alp. megszegte a szerződést, midőn felp.-t felmondás nélkül elbocsátotta, s igy köteles részére a 2. sz. gyári rendszabály 22. pontjában kikötött 14 napi felmondási időre járó 28 frt nem vitás öszszegü munkabért megfizetni; s minthogy megilleti felp.-t az elbocsátás napjától az azon hét utolsó napjáig hátra volt három napra eső 6 frt nem vitás összegű munkabér is, mert a felmondás a 2. számú gyári rendszabály 22. pontja szerint előbb nem történhetik, mint a hét szombati napjának estéjén: a kir. törv. felp. felülvizsgá-