Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. III. kötet. (Budapest, 1911)

Kereskedelmi törvény 57. §. 135 bontották és a felperes szolgálatát megszüntették, a felperes jogosítva van a szolgálat törvény- és szerződósellenes megszüntetéséből származott kárai megtérítését az alperesektől a szerződésben kikötött egész 6 évi időtartamra követelni. A felperes kárkövetelése mérvének a megállapításánál irányadóul veendő az, hogy a felperes sem gazdagodhatik az alperesek kárával, vagyis miután a szolgálati szerződés értelmében a felperes a kikötött 6 évi szolgálati idő alatt összes idejét és tevékenységét a szolgálatadó alperesek javára tartozott fordítani: a 6 évi idő alatt ténykedéséből bár más 'helyt nyert jövedelem az alperesek fizetési kötelezettsége mérvén belül az alperesek által fizetendő összegből leszámítandó és a felperest kártérítés csak annyiban illeti, amennyiben károsodást elhárítani módjában nem állott, illetve a saját hibáján kivül a szerződési idő alatt a megszüntetett állásnak megfelelő jövedelmezésü állást nem szerezhetett. (1900. június 22. 303/900. sz.) 517. A kereskedelmi alkalmazott, ki határozott időre fogadtatott fel épp ugy követelheti törvényes felmondási időre járó illetményeit, mint az, akit határozatlan időre fogadnak fel. Minthogy felperes, mint a közadós részvénytársaság bécsi képviselője ezen minőségénél fogva kétségtelenül fontosabb teendőkkel megbízott, tehát oly kereskedelmi alkalmazottnak tekintendő, akit az ipartörvény 92. §-a értelmében három havi felmondás illet meg; nyilvánvaló, hogy a felperesi követelésnek az 1901. május havára hátralékos 40 K 80 f. és az 1901. június és július havára felszámitoti 200—200 K, összesen 440 K 80 f. szolgálati illetményekből álló része a felperesnek a törvényes felmondási időre járó fizetését, s ekként az 1902. évi márczius havában csődbe jutott közadós tömegével szemben a csődtörvény 60. §. 1. pontja szerint első osztályba sorozandó követelését képezi, amin nem változtat az, hogy felperes nemcsak a felmondási időt meghaladó részére is követel fizetést, mert az a kereskedelmi alkalmazott, ki határozott időre fogadtatott fel, ha főnöke törvényes ok nélkül időélőtt azonnal elbocsátja, épp ugy követelheti a törvényes felmondási időre járó illetményeit, mint az az alkalmazott, akit határozatlan időre fogadnak fel és törvényes ok nélkül, a felmondás mellőzésével azonnal elbocsátanak; követelheti akkor is. ha kikötött szolgálati időnek a törvényes felmondási időt meghaladó részére külön igényt is támasztott. Ennélfogva tekintve, hogy felperes felebbezésében megtámadta az elsőbiroságnak azt a döntését, hogy a valódinak megállapított összeget egészében, tehát a fent emiitett 440 K 80 f.-t is csak az elbocsátás által szenvedett kár czimén követelheti, — a kir. ítélőtábla felperes követelésének 440 K 80 f. tőke és kamatai iránti részét az elsőosztályba sorozandónak ítélte s e részben az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatta. A felperesi követelés többi részének osztályozására nézve az elsőbiróság ítéletét helyben kellett hagyni, mert a követelésnek ez a része az elsőbiróság helyes megállapítása szerint tisztán kártérítési követelés. (C. 1905. május 23. 1543/904. sz.)