Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. III. kötet. (Budapest, 1911)

Kereskedelmi törvény 57. §. 131 502. Az ipartörvény 99. §-a értelmében annak meghatározására, hogy mely iparossegédek tartoznak a fontosabb teendőkkel megbízott segédek közé, csakis az iparhatóság és nem az ipartestület békéltető bizottsága is illetékes. (C. 1900. május 9. 2697. sz. Azonos: C. 1063/99. sz.) 503. Az üzlet tulajdonosának személyében beállott változás nem jogosítja fel az alkalmazottat arra, hogy az előbbi tulajdonostól a felmondási időre járó illetményét követelhesse akkor is, ha az uj tulajdonos őt ugyanezen javadalmazás mellett alkalmazásában megtartotta, mert ebben az esetben az esetleges korábbi felmondás hatálya megszűnt. (C. 1903. szept. 30. 859/1902. sz. V. ö.: C. 1896. szept. 3. 776/95. sz.) 504. Az alkalmazott a felmondási idő alatt csak ugyanabban a hatáskörben köteles szolgálatot teljesíteni, amelyben a fennálló szerződés értelmében szegődtetett. T.: Felperes beismerte, hogy a közte és alperes között fennállott szolgálati szerződés értelmében, alperest gyárvezető igazgatókép alkalmazta és beismerte azt is, hogy 1898. évi február (hó 10-^én M. F.-t tette meg gyárvezető igazgatójává, ezt bizta meg az igazgatói teendőik ellátásával és az E), alatt csatolt levél szerint alperesnek csak az uj igazgató bevezetése után mondott fel. A felmondás mellett elbocsájtott alkalmazott a felmondási időre járó illetményeit rendszerint csak akkor követelheti ugyan, ha a felmondó irányában a szerződésben kikötött szolgálatait a felmondási idő alatt is teljesiti; minthogy azonban felperes maga beismerte, hogy alperestől azt a szolgálati hatáskört, amelynek betöltésére ez a köztük fennállott szerződés értelméiben kötelezve és jogosítva volt, a felmondás alkalmából megvonta és ekkép őt a további alkalmaztatása tekintetében olyan helyzetbe hozta, amely az alperes, mint önállóan rendelkező gyárvezető alkalmaztatásának meg nem felelt, ezzel a tényével felperes maga tette lehetetlenné, hogy alperes eddigi szolgálatát teljesíthesse; másnemű szolgálatokat teljesíteni pedig nem tartozott. Ezekből következik, hogy alperes annak ellenére, hogy a felmondás után felperes gyárálban többé nem működött, a felmondási időre járó pénzbeli illetményeit felperestől jogosan követeli. C: Indokaiból helybenhagyta. (G. 902. november 12. 81/902.) 505. Az ipartörvény 97. §-nak rendelkezéséből, amely szerint egyfelől a főnöknek segédje irányában, ha ezt törvényes ok nélkül bocsátotta el, a felmondási időre járó illetményére nézve feltétlen fizetési kötelezettsége van megállapítva, másfelől pedig ki van mondva, hogy a segédnek ezt az illetményét a főnök szolgálatból való kilépése előtt köteles kiadni, nyilvánvaló, hogy a «e-